VOJTINA
LEVELE ÖCCSÉHEZ
SZÜLETÉSNAPJÁN
Hát öcsém,
ne tudd meg!
Az ember ha megvénül,
keresni kezdik a tárgyak.
Na, nem épp költőiek,
csak amit szertehánynak.
Például a szemüveg.
Hja, neki a legnehezebb,
mert ugye nélkülünk
hogyan is látna meg,
mondjuk a fagyasztóban
(bizony, megesett).
Szóval, aggasztóan
kifordul itt a rend,
matat a kéz,
befordul a szem,
s a múltban kutat
mint a tétova teve,
hogy hova is tette le,
meg jaj,
valaha mit is akartam.
Hát öcsém,
így éldegélünk itt-meg ottan,
(kissé szomorúan mondom)
én, az elhagyott tárgyak
(ha nem is az út szélén),
a vége felé valahogy
már csak kezeink látnak,
néha egy véletlen mozdulat
segít csak földön-égen.
Szóval, ne tudd meg, öcsém…
(az öregnek erre
néha már szégyen).
Te meg, fiam,
csak vigyázz a szemedre.
Adjon erőt hozzá Isten kegyelme.
Be First to Comment