LENHOSSÉK MIHÁLY

Lenhossék Mihály (Pest, 1863. augusztus 28. – Budapest,  1937. január 26.) magyar anatómus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a neurontan egyik megalapítója.

Családja

Lenhossék Mihály Ignác (1773–1840) orvos, fiziológus unokája, Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus, antropológus és Bossányi Emma fia. Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas orvos, biokémikus anyai nagybátyja. Felesége Droppa Ilona volt.

Munkássága

1905 és 1922 között az Orvosi Hetilap főszerkesztője volt.

Orvosegyetemi professzori tevékenysége

A Budapesti Egyetem nyilvános rendes tanára és az egyetem Anatómiai Intézetének igazgatójaként a magyar anatómia és szövettan oktatás egyik meghatározó alakja volt. Az ember anatomiája címmel 1922-ben megjelent három kötetes tankönyve, még ma is az egyik alapvető forrásmunka a magyar nyelvű humán anatómiai irodalomban.

Barlangkutató tevékenysége

A Barlangkutató Bizottság, majd a Szakosztály elnöki tisztét – első elnökének halála után – 1912. április 26-ától 4 éven át töltötte be. 1912. május 24-én az elnökletével lezajlott első bizottsági ülésen terjesztette elő javaslatát, hogy a bizottság jellegéből adódóan alakuljon át szakosztállyá. A szakosztály alaptőkéjét alapítótagként 100 koronával gyarapította.

Az 1913-ban meginduló Barlangkutatás című szaklapnak nemcsak a bevezetőjét írta, de 1916-ig a lapot az ő közreműködésével szerkesztette Kadić Ottokár.

A barlangkutatás tudományos eredményeinek bővítésében is részt vállalt, eredményeit a Barlangkutatásban, a Magyar Állami Földtani Intézet kiadványaiban, a Természettudományi Közlönyben publikálta. Cikke jelent meg a piltdowni, a rhodesiai koponyaleletről, a Pilisszántói-kőfülkében és az Igricz-barlangban végzett ásatásokról, a neandervölgyi emberről, de foglalkozott a barlangkutatás helyzetével és törekvéseivel is.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lenhoss%C3%A9k_Mih%C3%A1ly