KISSÉ

VASS JUDIT

KISSÉ

emelt állal,

ahogy az érvelés kívánja,

fogunk a meg-megújuló

és intő ámulásba,

mérve a foghatatlant,

szólva a mondhatót,

boncolva, ami tagolatlan,

versben, négyzetben, oldatokban.

Mindenség markoló korunkból

szerteszórt egészek

szolgálunk képtelen

hiteivel a résznek,

hogy mégis összeálljon,

ha csak egy pillanatra,

mi úgyse bontható

képletre, mondatokra,

de kell, hogy összeérjen

naponta mégis,

ízekre szedve ott,

hol úgyis újra mérik.