HA

VOJTINA ÖRÖK

HA

romantikus lennék,

kérdezném, hova tűntek,

de könnyebbre mérem már

súlyát a betűknek,

mert elsüllyednek-felmerülnek

emlékek-álmok-alakok,

míg az égre dörgöm:

vagyok, aki voltam s maradok,

lettem, vagyok, leszem

mindet, az eltűnt mindenem.

Éltem valóban én?

Már nincs fontosabb e sártekén,

csak a többes szám első személy.