SZÖVEGGYŰJTEMÉNY

VOJTINA ÖRÖK

SZÖVEGGYŰJTEMÉNY

„ÉS” vagyunk:

szorítja nyomja összefogja

együnk a másikát

könyököl asztalon az ész

másfél mázsára lát

vajon mit érez

pihézi testét a fény

ez itt a második nyaláb

csak ami nincs

az bírja el magát

MERT

a test jelképei  ǀǀ  nem férnek el magába

projektál hát a lélek  ǀǀ   vetül egy personára

de ehhez mi közöm ǀǀ  kit érdekel a mássa

árnyék vetítő napsütés  ǀǀ  mikor pokoli táncba

kezdi útját az ÉS ǀǀ  bejárja ahogy illik  

napszemüveget ölt ǀǀ   tompítja bentről kintig

mert szúr a fény ǀǀ   hunyorog rá az elme

árnyékában pihen ǀǀ mi amúgy útra kelne

de ehhez mi közöm  ǀǀ  marad az azelőtt

ÉS árnyékot írna lassan ǀǀ  a lassú délelőtt

de HISZ lehet TALÁN még ǀǀ   már dől a nap lehet

szabad szerettél volna ǀǀ   ÉS íme képkeret

ÉS

„DE” vagyunk

a DE felnéz az égre

és fölfeslik megint

csillagok helyébe

cellát vetül a fény

mesésebb körútja

CSAK ami van

annak bíbel a múltja

DE ehhez mi közöm

míg hűl a kajszi lekvár

még jó hogy vannak dolgok

amiket MERT vagy ÉS akartál

DE ehhez mi közöm

kit érdekelne seb

CSAK ami írt

VAGY vályogot vetett

meg kell tanulni itt a fát

az árnyéka felett