BENEDEK
barlangba bújt
a széteső világ elől,
állítólag csodák találtak rá,
így lett Benedictus.
Regulás egy ember volt,
nem tűrt külső-belső törvényt,
csak azonost.
Minap láttam őt,
egy Ferrariban káromkodott,
amiért nem tartják be a KRESZT
ezek a barmok, azt hiszik,
övék a világ,
a többi meg le van szarva.
Közben elmesélte,
mire költi vagyonát, amit
megszerzett,
és nem kérdeztem az első
millióról,
nem is válaszolt volna −
minden sértést letöröl,
talán köp is egyet.
Megszállott egy fickó,
épp vidékre igyekezett
keresni regulás kezeket,
amikbe befektetni érdemes.
A bencéseknél végzett,
de Istent nem hiszi,
csak mint metaforát.
Anyád – kiáltja át
a szabálytalanul előzőnek,
számát sem tudom,
akikkel jót tett
ez a sziklás ember,
bár kerüli a barlangokat.
Irigylem a Ferrari-hangokat,
úgy suhantunk,
mint Jézus a vízen –
szóval láttam csodákat,
ezt persze vedd csak
afféle metaforának.
Be First to Comment