neked szántam regényemet.”
Maupassant megéli Tatjánát,
a meg nem írtat: egy-egy fejezet
elég talán, hogy megmutassa,
az embert szeretni is lehet,
talán csak felfoghatatlan,
hogy akadt, aki elégedett,
csupán, mert ott van az a másik,
a keresett-meg nem keresett,
bíbelve fontos dolgokon,
nevetve lakja be a csendet,
tán valamikortól rokonom,
s ha máshol is találja kedvét,
azért csak hozzám jár haza,
mert sokféle a termékenység,
az emberségek túl laza
törvényt kínálnak ─ teljességgel
nem lehet senki másmaga.
Be First to Comment