APÁM

SZÜLETÉSNAPI

APÁM

zöldre vár,

de a busz befordul,

s most már csak

elképzelem,

hogy áttotyog

a HÉV-hez.

Két megálló közt

becsülni tanulom,

az agy mire képes.

A kép már repedezett,

hátán a vers fakul,

de mosolyunk éles

a csodát tevő vakun.

Apa és lánya

gyanútlan hunyorog

hatvanegy nyarára.

Talán csak

vizet akart inni.

Aztán anyám

a konyhakövön találta:

halálra ráadásul

jutottunk árvaságra.