GYÜVÖK

VASS JUDIT

GYÜVÖK

mingyá, csak dógom van.

Addig gyűjtsetek mézet.

Csak épphogy körülnézek,

hová veszett egy csuprom:

a csurran-cseppen élet.

Jaj, üres a szívem,

egy kipuffadt lufin

repülök észak-délnek,

nyugat-keletről  darazsak-méhek,

ez már az ég, meg felhő-beszédek.

Jaj, mennyivel könnyebb a légynek:

ha nem is madár, de légyhet.

Most nézd, hová csöppentem:

vége a vendégségnek −

egy kipukkadt lufin üres csuprokba nézek.

Róbert Gida, majd elmeséljed,

ha nem jönnék mindjárt,

vagy végleg.

A többi néma csend.