POETA DICTUS

VASS JUDIT

POETA DICTUS     

Ki vagyok én? Nem mondom meg.

S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, 

Ki törzsömnek élek, érette, általa,

Elefánt voltam, jámbor és szerény

Én voltam Úr, a vers csak  inasa,

okítás, dacolat, idézet ─

Hulltommal hullni, ez a szolga dolga,

Füst és kávé között, henyélek.

És néha meglátogat a hangja,

de végzetem csak annyi, hogy élek,

s a dallam nem változtat szövegén,

U─U─U─, nem több az ének,

nem több az én ─

kapa-kasza-Kerülő ─ mondják,

mert az igaznál hangosabb a tény.