SPINOZA

”Azok a lelkek, amelyekben belső erő él,hogy kibontakozhassanak, hozzálátnak a rendteremtéshez, hogy megkönnyítsék a megismerést, hozzálátnak a kapcsolatok és az összefüggések alakításához, hogy élvezethez jussanak.”

(Goethe: Spinozai tanulmány, ford. Tandori Dezső)

„Spinoza a felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus, illetve a korai materializmus képviselőjeként is ismerhetjük…

Amszterdamban született, Portugáliából kivándorolt zsidó családban. Anyanyelve portugál volt. A protestáns eszme megismerése után eltávolodott a zsidó közösségtől, akik kimondták rá az ún. „héremet”, „nagy átkot”, amely megtiltott mindenfajta érintkezést közte és a zsidóság többi tagja között. Ezt követően 1656 és 1660 között egy kiugrott jezsuita, Franciscus van den Enden iskolájában latint, klasszikus irodalmat, államelméletet és karteziánus filozófiát tanult. Itt tanulta meg a lencsecsiszolást, mely később pénzkereső foglalkozásává vált.

1661-ben Rijnsburgba költözött, ahol tanítványainak megírta első értekezését Rövid tanulmány Istenről, az emberről és az ő boldogságáról címen. Ezt a művét fogalmazta át ugyanebben az évben a Tanulmány az értelem megjavításáról című művében. E két tanulmány célja a karteziánus filozófia alapjainak (Descartes: A filozófia alapelvei) megismertetése és vizsgálata. 1665-ben megírta fő művét, az Etikát.

Isten abszolút végtelen létező, semmi nem korlátozhatja őt és rajta kívül nem létezhet semmi. Ezek szerint minden, ami a természetben van, Isten attribútuma: „Minden, ami van, Istenben van”. Spinoza szerint ez nem panteizmus, hisz Isten nem azonos a természettel, hanem ő általa lett teremtve, és létében megőrizve…

Spinoza a megismerés három formáját különböztette meg:

• Az imaginatio, amit bár képzeletnek kell fordítanunk, valójában lefedi a tapasztalat körét is. A mindennapi élethez nélkülözhetetlen megismerési mód.
• A racionális megismerési mód. E megismerési mód a tudományokra jellemző megismerés módja. Általános tételekből vezetjük le az újabb ismérveket, közös fogalmakból következtetve operál.
• Az intuitív megismerési mód. Az ész által feltárt ismeretekről belátja, hogy azok Isten szubsztanciájának kifejeződései.” (Wikipedia)

„Minden Isten hatalmától függ. Hogy tehát a dolgok másként viselkedhessenek, Isten akaratának is szükségképpen másként kellene viselkednie; ámde Isten akarata nem viselkedhetik másként (amint az imént teljes világossággal kimutattuk Isten tökéletességéből). Ennél fogva a dolgok sem viselkedhetnek másként. Megvallom, ez a vélemény, amely mindent Isten valamilyen közömbös akaratának vet alá, s amely szerint minden Isten tetszésétől függ, (25) kevésbé tér el az igazságtól, mint azoknak a véleménye, akik azt állítják, hogy Isten mindent a jónak szempontjából tesz. Mert ezek, úgy látszik, föltesznek valamit Istenen kívül, ami nem függ Istentől, amire Istenalkotás közben, mint egy mintaképre tekint, vagy ami felé, mint valami cél felé törekszik. De ezzel valójában nem tesznek egyebet, mint hogy Istent a végzetnek vetik alá, aminél nagyobb képtelenséget pedig nem lehet állítani Istenről, akiről kimutattuk, hogy első és egyetlen szabad oka valamennyi dolog lényegének és létezésének. Tehát nem szükséges, hogy e képtelenség megcáfolására pazaroljam időmet…Ha nem tudjuk megérteni saját véges elménk műveleteit, azt a bennünk levő gondolkodó valóságot, akkor ne ütközzünk meg azon, hogy nem tudjuk megérteni annak az örökkévaló végtelen elmének műveleteit, aki mindeneket alkotott, kormányoz, és akit az egek ege sem foghat be.” (Spinoza: Etika, Evangélikus Hittudományi Egyetem)