EGYSZERŰEN

VASS JUDIT

EGYSZERŰEN

csak lelépek,

mint a tolvajok.

Viszem a szajrét,

egy Arany-mondatot.

Hullatja levelét

az idő vén fája.

Viszem a tudást,

hogy van továbbra.

Még átpörgetem

a macska posztokat,

a sorok közt kimért

elhallgatottakat.

Viszem a szajrét,

az ellopott éveket.

Majd elszámoltok.

Még végzem

az elkezdetteket.

Hanyatt dőlök,

egy könyvvel kezemben.

Fiaim,

ti csak énekeljetek.

Az időt megírják

biztosabb kezek.