SEMMI

VASS JUDIT

SEMMI

sincs új a nap alatt,

a Seolban ahová menendő vagy,

tán ennyi sem lesz, nil admirari,

és ne bízzad el magad,

csak épp gyorsabb lett ából bébe,

csak valahogy minden piszkosabb,

vagy relatívabb…

Lizzy a hibás és Darcy,

és persze Einstein, az összes okosak −

pitiáner az ember, a világ csak hangulat.

Gurul a föld,

lehullunk róla: okosak, szépek, laposak,

− ez milyen rossz vers –

ne csodálkozzál: vanitatum meg vanitas

de olvasni jó, és sok minden mást is…

szedd össze magadat, magad körül a piszkot,

naponta mossad az agyadat,

rejtőzz a gyémántok fénye mögé

a Seolban ahová menendő vagy,

tán regényt sem írnak…

Cuccold össze a sztorikat,

a becsekkolásnál nincs súlyfelesleg.

Anyám fejben hallgatott Mozartokat,

kérdeztem, hányadik tétel,

már ronggyá olvasta az Austenokat,

azt hiszem boldog volt:’ in my own ways’

ahogy AUSTEN mondta, s mikor már feketedett,

nem járt sehová, csak körmölt,

a semmiből, sekélyből biblia lett,

és tartja a top-ot a mélyek felett.