PETRIUSI

VASS JUDIT

PETRIUSI

„végül is únod e régi világot

csupa rom”

de azért soká és öröm is volt

errefelé az itt-lét

na nem gondtalan

nem is kell mondanom

végül is nem rég

luxus volt itt az unalom

lúzer fölösleg

mi kell még

lapozgatom a polcaid

hát uram

szorgos egy méhed voltam

ha elnyúlnék laposföldén

bambán és agyhalottan

olvass fel nekrológnak

eresszed vicceim a szélnek

értelme volt-e kellett-e volna

hát ezt majd mással beszéld meg

én már meglennék nélkülem

csak úgy éntelen lebegnék

király lenne és végtelen

itten még egy kis nemség

mint szélnek eresztett nyáj-

asság volna és az-ság

„megjártam érte én”

a lélek és méhek hosszát

csupa rom vagy uram

nézz körül magad is