ZÁROM

VASS JUDIT

ZÁROM

a billentyűt,

már minden karakter

melléütés.

Egér, billentyű jobbra el.

Fakadjon csak a gennyedés,

hányódjon fel az agyak alja.

Hazát és népet álmodánk –

itt van:

az utcán gyilokszó,

a neten gigányi lelki turha.

Ezt benéztük barátom.

Hová lettél, hová levél?

Itt van, vagy nem találom.

Zárom a billentyűt,

nyugodjék.

Sem ő, sem én nem érjük meg.

Más szózat, más keblű nép,

a tájra más esők peregnek

egykedvűen, színtelenül

úszik-úszik a dinnyehéj.

Minek is nézem –

hová lettél, hová levél?