VASS JUDIT
VOJTINA ÖRÖK
kései zsengeménye
született, midőn utólag vette észre,
hogy hiszen bent jár az 56. évbe’.
No lám. Kapott is rögtön a számmisztikán,
summázva leltárt hétre-nyolcra,
magyarázva lírát bele az életrajzba,
vastagon kenve a kor szellemével:
csip-csup igazba történelmet képzel.
Ámde ez zsenánt, végül is belátja:
esse memorem … a dolgot magába’
nézzük tehát, mert hazudni rút.
Megúszott forradalmat és világháborút,
s cserébe csak azt kérték földi hatalmak:
a status quot ne bántsd, s a dal megfoganhat.
És nem sanyargat se kint, se bent
túlságosan a törvény − előnyös paktum:
még az is lehetsz, ami amúgy is lennél −
feltéve, hogy.
Ez persze bökkenő, de költőnk hallgatott,
kapaszkodva a kényelmes sztoára,
s ha fortyan is, csak fontolva járja szája,
teát visz, verset ír hajléktalanoknak,
s mindenkinek rímel, legfőképp nekik,
kik a paktumon számon kívül maradtak.
Be First to Comment