PEDAIGOSZ

Volt egyszer egy

PEDAIGOSZ

a la Romhányi

avagy traumatikus játék hat felkoncolásban

(1992.)

FINÁLÉ

(a „Manchester, England, England” dallamára, „Hair”)

Tölcsérem nincsen, nincsen,

és isten se vagyok még,

hogy fejedbe töltsek mindent,

ez a szerencséd,

ez a szerencséd,

„Ó tölts még, ó tölts!”

De látok, de látok mindent!

„egy nagy semmi, amit látsz!”

És elmondok mindent, ingyen,

Ez az igazság, az az igazság,

„Hogy semmit sem látsz!”

„Láttál-e meggyfán pókot?”

Én láttam, de nem az vót.

Én nem látok-hallok semmit,

mióta tanítok, mióta tanítok:

sem meggyfa, sem pók!

„Na mondd meg,

hogy kettő mennyi!

Na mondd meg,

hogy mikor négy!”

Na várjál csak, várjál, tudtam.

Bizony az volt rég,

bizony az volt rég,

ó régen, ó rég!

Régen felnőttünk már,

nem nőtt be mégsem

a fejünk lágya jó keményen,

egy kissé puha még,

az időnek ellenáll.

Sebaj, lágyan jobb az agy,

Jobb is mint a vaskalap,

agy lágyan jó!

Jártunk,

jaj mennyi iskolába jártunk,

az összes paidagógosz ránk unt,

amíg fejünkbe verte,

„Kerüld az iskolát!”

Sebaj, van már diplománk,

és dupla munka, szimpla pénz,

De tri-ipla ész!

              -”-

   (Függöny)