HÖLDERLIN

VASS JUDIT

HÖLDERLIN

tornyát mászva

meg-megbotlik

a turista lélek,

csak az elme tudja

le-fel lépcsőjét

a belülre tartó

recsegésnek,

mit bolondnak hív −

egyébként joggal −

az elvont átlag,

amit nem ért:

megjelölt pontja

valami másnak.

A homlokon túl

már szabad leszel,

nem másznak utánad:

se pince morál,

se alpári utálat,

amivel elélten fúrják

magukat göröngybe,

ott amnéziába

emel a végleg,

démoni alviláguk,

mint némafilmet nézed,

s még gesztikulálsz

egy homlokon túli

párbeszédhez.