NAGYCSÜTÖRTÖK 2

VASS JUDIT

NAGYCSÜTÖRTÖK 2

GECSEMÁNÉ csendes, újra csendes,

sötéten égnek bokrai.

Pihenni már…még nem lehet:

most indulok csak bolyongani.

Múljon el tőlem keserűsége,

kezed a tálban…emlékezem.

Menekülj innen, dobd el a terhet,

és még ma este velem leszel.

A holnapot már csak a test csinálja,

a lélek irgalma végtelen,

ne vétkezz tovább, ne törj magadra,

Urunk kezében kész a kegyelem.

FELHŐBE hanyatlott a Gecsemáni kert,

ezüstöt leskel égve hagyott holdja.

Két ifjú ébren ─ más mind aludni ment,

mert elég egy napnak a maga gondja.

Az egyik most készül rendezni ügyét,

a másikat fáklyások csoportja hozza ─

döntsd el Urunk sorsát, míg mossa kezét,

annak, ki a bajt fiainkra hozta.