A PAPLAKBAN

VASS JUDIT

A PAPLAKBAN

csak romantikára tellett.

Három papkisasszony,

kiket tálentommal vert meg

a yorkshire-i láp

lakatlan vidéke,

írja-sírja-üvölti szélbe,

ami soha nem lehet.

Hamu a hamuhoz,

rög a rögre,

kísértet

most és mindörökre.

A költő tévedett:

csontig élvező gödörben

nem rohadnak,

és nem halnak halált.

A síron üvöltő szél liheg,

vonít, elül, sorsra talált.