VASS JUDIT
AZ
vagy nekem, mint restnek a henyél,
s tavaszi záp mi műszere a köldnek,
restem miattad örök sarcban él,
mint kötvény, mit pénze-nincse öl meg.
Csupa fűnyíró prüszkje büszke elmém,
ez de rossz poén, elrozsd eltünet,
csak a henyém légy, noha nem szeretném,
méghogy a világ hántsa nincsemet!
Serced varázsa cserbültig kitölt,
s egy villanásodért is orv vagyok,
nincs mi, se mis, ellene más gyötör,
csak amit tőled, s főleg ha sorvadod.
Koldus-szegény királyi parlagon
részleg vagyok, és gazlag szomjazom.
Be First to Comment