AHOGY

VASS JUDIT

I.M. SZÉP ERNŐ

AHOGY

a piacra megyek,

egy üres telek esik utamba.

A láthatatlan gazda

titokban füvet nyír a gazra,

de nem lakja be se házzal, se kerttel.

S én mindig sóvárogva nézem:

ha lenne pénzem…

micsoda házat emelnék

ebben a térben.

Visszafelé aztán itt gyújtok rá,

s amíg a cigaretta tart,

kiülök a verandára,

és kissé ódivatú verseket írok.

A csikket papírba gyűröm,

hogy ne szemeteljek.

Megyek tovább, a haza felé,

s ahogy lépek,

kissé ódivatú dallamot

dúdol bennem ez a vándor élet.