FRANZ KAFKA

FRANZ KAFKA

író

1883. július 3.

Német nyelven alkotó cseh születésű zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveiben az irodalmi realizmus és a fantasztikum keveredik, műveinek tipikus szereplője az elszigetelt ember, aki bizarr vagy szürreális helyzetekbe jut, érinthetetlen bürokratikus hatalmakkal kerül szembe. Kafka az elidegenedés, a félelem, a bűntudat és az abszurditás témáit vizsgálja. Legismertebb művei Az átváltozás, A per és A kastély. A kafkai kifejezés a műveiben gyakran előforduló abszurd, szürreális szituációkhoz hasonló helyzetekre használatos.

Kafka középosztálybeli, németül beszélő zsidó családba született a Cseh Királyság fővárosában, Prágában, amely akkor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, ma Csehországhoz tartozik. Jogásznak készült, tanulmányait követően egy biztosítónál helyezkedett el, az írással szabadidejében foglalkozott. Élete során levelek százait írta családjának és közeli barátainak, édesapjával feszült és formális kapcsolata volt. Több nőt is eljegyzett, de sosem házasodott meg. 1924-ben gümőkórban hunyt el, mindössze 40 évesen.

Életében kevés műve jelent meg: csak a Szemlélődés és az Egy falusi orvos című novellagyűjteményei, illetve külön történetek jelentek meg irodalmi lapokban, például az Az átváltozás, de nem arattak sikert. Befejezetlen műveit, mint A per, A kastély, az Amerika, barátjának, Max Brodnak meg kellett volna semmisítenie Kafka kérésére. Brod azonban nem engedelmeskedett, és gondoskodott arról, hogy kiadják a műveket. Kafka munkája a 20. század íróinak, kritikusainak, művészeinek és filozófusainak széles körére hatott.

„Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak minden negatív elemét, amelyben éltem.”

…

TANULMÁNYAI

1889–1893 között Kafka a Masný trhen (németül: Fleischmarkt (húspiac), ma Masná utca) található Deutsche Knabenschuléba járt (német fiúiskola). Zsidó képzése 13 évesen, a bar-micvójával ért véget. Sosem szeretett a zsinagógába járni, minden évben csak a négy fő ünnepen tette ezt meg édesapjával.

Az általános iskola után, 1893-ban a szigorúan klasszikus irányú állami Altstädter Deutsches Gymnasiumba került, amely az Óvárosi téren, a Kinský-palota épületében működött. Az oktatás nyelve a német volt, de Kafka csehül is megtanult írni és olvasni. Nyolc évig járt ide, jó jegyeket kapott. Habár sokan dicsérték nyelvtudása miatt, sosem tudta magát folyékonyan kifejezni csehül, de a németet cseh akcentussal beszélte. 1901-ben érettségizett.

Ugyanebben az évben kezdte el tanulmányait a Deutsche Karl-Ferdinands-Universitäten, kezdetben kémiát tanult, de két hét után jogra váltott. Bár ez a terület sem hozta lázba igazán, édesapja biztatására és a nagyobb karrierlehetőség miatt végül itt maradt. Továbbá a jog hosszabb tanulmányokat igényelt, így Kafkának maradt ideje németet és művészettörténetet is tanulni. Csatlakozott a Lese- und Redehalle der Deutschen Studenten (Német Diákok Olvasó-és Beszédköre) diákkörhöz is, amely irodalmi esteket, felolvasásokat és még sok mást szervezett. Kafka barátja volt a filozófiát tanuló Felix Weltsch újságíró, a varsói haszid családból származó Icchak Löwy színész, Oskar Baum és Franz Werfel írók.

Első tanulmányi évének végén találkozott a szintén jogot tanuló Max Broddal, akivel életre szóló barátságot kötött. Brodnak hamar feltűnt, hogy bár Kafka igen félénk, ha nagy ritkán megszólal, amit mond, az általában mély jelentéssel bír. Kafka egész életében falta a könyveket,[31] Brod kezdeményezésére együtt olvasták Platón Prótagoraszát ógörögül, Flaubert francia nyelvű Érzelmek iskoláját, a Szent Antal megkísértetését pedig Kafka javasolta.

Kafka Dosztojevszkijt, Flaubert, Gogolt, Franz Grillparzert és Heinrich von Kleistot „valódi vértestvéreinek” nevezte. A cseh irodalom is érdekelte, Goethe műveit is örömmel forgatta. 1906. július 18-án lett jogi doktor, majd kötelező egy éves fizetés nélküli szolgálatát töltötte polgári- és büntetőbíróságokon.

MUNKÁJA

1907. november 1-jén munkába állt az Assicurazioni Generali olasz biztosítótársaságnál, ahol majdnem egy évig dolgozott. Levelezéséből kiderül, elégedetlen volt a 8:00-tól 18:00-ig tartó munkaidővel, mert ez csaknem lehetetlenné tette, hogy az írással foglalkozzon, ami pedig fontos volt számára. 1908. július 15-én felmondott, és két héttel később a Cseh Királyság Munkás Balesetbiztosító Intézeténél kezdett dolgozni, itt több ideje jutott az írásra. Feladata a gyári munkások személyi sérüléseinek kivizsgálása és véleményezése volt. Az elvesztett kéz- vagy lábujjak a gyenge munkavédelem miatt mindennaposak voltak, különösen a gépesített eszterga-, fúró- vagy rotációs fűrészüzemekben, amelyek ritkán feleltek meg a biztonsági előírásoknak.

Peter Drucker menedzsmentprofesszor szerint Kafka volt, aki először javasolta védősisak viselését, de ezt hivatalos dokumentumok nem támasztják alá. Édesapja ezt a munkát gyakran Brotberufnak titulálta, azaz olyan munkának, amelyet csak azért végeznek, hogy ki tudják fizetni a számlákat, Kafka ezzel nem értett egyet. Gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, hozzá tartoztak a kártérítési igények feldolgozása és vizsgálata, jelentések írása, üzletemberek fellebbezéseinek kezelése amiatt, hogy cégüket túl magas kockázati kategóriába tették, ami több biztosítási prémiumot eredményezett. Több ízben is ő állította össze az intézet éves jelentését, felettesei megelégedésére. Általában délután 2-kor szabadult a munkából, így bőven maradt ideje az írásra. Édesapja azt várta volna, hogy átvegye a jól menő családi kereskedést.

Utolsó éveiben betegsége megakadályozta, hogy dolgozzon az irodában, de írni sem tudott. Évekkel később Brod megalkotta a Der enge Prager Kreis, azaz „A szűk prágai kör” kifejezést, ebbe olyan írók tartoztak, mint Kafka, Felix Weltsch vagy ő. 1911 végén Elli férje, Karl Hermann és Kafka közösen indították el az első prágai azbesztgyárat, a Prager Asbestwerke Hermann & Co-t, melybe a hozománypénzt fektették be. Kafka nagy lelkesedéssel fogott munkához, de aztán rájött, hogy a munka csak az írástól veszi el idejét.

Ekkor kezdett érdeklődni a jiddis színház előadásai iránt. 1911 októberében látott először ilyet, a következő hat hónapban „elmerült a jiddis nyelvben és irodalomban”. Ez volt a judaizmus iránti növekvő érdeklődésének kezdete. Ekkoriban lett vegetáriánus is.

1915 körül kapta meg behívóját az első világháborúban hadviselő félként résztvevő Császári és Királyi Hadseregbe, de a biztosítótársaság el tudta intézni, hogy mentesítsék a szolgálat alól, mivel fontos kormányzati feladatokat is ellátott a társaságnál. Később maga jelentkezett katonának, de a gümőkórhoz kapcsolódó egészségügyi problémái miatt elutasították és alkalmatlannak minősítették. A betegséget 1917-ben diagnosztizálták nála. 1918-ban már munkáját sem tudta rendesen ellátni ezért a munkaadója nyugdíjba helyezte. Erre a betegségre ekkor még nem ismertek gyógymódot. Egyre rosszabb állapotban élete hátralevő részének jelentős hányadát szanatóriumokban töltötte.

MAGÁNÉLETE

Kafka sosem házasodott meg. Brod szerint „kínozta” a szexuális vágy, míg Kafka életrajzírója, Reiner Stach szerint az író élete tele volt „szüntelen nőzéssel” és a „szexuális kudarc” érzésével.

Felnőtt élete legnagyobb részében bordélyházakat látogatott, a pornográfia is érdekelte. Több nővel is közeli kapcsolatot ápolt. 1912. augusztus 13-án ismerte meg Brod rokonát, Felice Bauert, aki egy diktafonvállalat képviselőjeként dolgozott Berlinben. Egy héttel Brod otthonában való találkozásuk után Kafka így írt naplójában:

„FB kisasszony. Mikor augusztus 13-án megérkeztem Brodhoz, az asztalnál ült. Egyáltalán nem voltam arra kíváncsi, ki ő, de egyszerre csak érdeklődni kezdtem. Csontos, üres arca nyílt ürességet sugárzott. Torka fedetlen volt. Egy blúzt rádobott. Nagyon háziasnak nézett ki a ruhájában, bár mint kiderült, egyáltalán nem volt az. (Elidegenítettem magam tőle, hogy kicsit túl közelről vizsgáltam…) Majdnem törött orr. Szőke, egyenes, nem vonzó haj, erős áll. Ahogy először mellékerültem, mikor leültem, már megváltoztathatatlan véleményem volt.”

Nem sokkal ezután, mindössze egy éjszaka alatt írta meg Az ítélet című történetet, de az Amerikával és Az álváltozással is gyorsan haladt. A következő öt évben főleg levelekben érintkeztek, ritkán találkoztak, de kétszer eljegyezték egymást. Ezeket a leveleket később Levelek Felicének címen adták ki, a lány levelei nem maradtak fent. Stach és James Hawes szerint 1920-ban Kafkának megvolt a harmadik eljegyzése, egy szegény és tanulatlan szobalánnyal, Julie Wohryzekkel. Bár ketten béreltek egy lakást, és az esküvő időpontját is kitűzték, sosem házasodtak össze. Kafka ekkoriban kezdte a Levél apámhozt összeállítani, aki ellenezte a kapcsolatot Julie cionista nézetei miatt. A kitűzött dátum előtt azonban egy másik nővel kezdett találkozgatni. Miközben vágyott a párkapcsolatra, nagyon kevés volt az önbizalma, és különösen testével kapcsolatban voltak aggályai: nem érezte magát elég férfiasnak.

Stach és Brod szerint miközben Felice Bauerrel élt, annak barátnőjével, a berlini zsidó Margarethe „Grete” Blochhal is viszonyt folytatott. Brod szerint fiuk is született, habár Kafka nem tudott erről. A fiú, akinek a neve nem ismert, 1915-ben vagy 1916-ban született Berlinben, 1921-ben hunyt el Münchenben. Peter-André Alt életrajzíró szerint nem Kafka volt a gyermek apja, mivel anyjával sosem folytatott intim viszont. Stach szerint az sem biztos, hogy Blochnak egyáltalán volt fia.

1917 augusztusában diagnosztizáltak nála gümőkórt, ezután pár hétre a csehországi Zürauba (Siřem) utazott, ahol húga, Ottla sógora, Karl Hermann gazdaságán dolgozott. Kényelmesen érezte magát, később úgy írta, ez volt élete talán legjobb időszaka, mert nem voltak kötöttségei. Továbbra is naplót és úgynevezett Oktavheftét, azaz levelekből összefűzött könyvet vezetett. Az ezekben lévő jegyzetekből Kafka 109 részt választott ki cédulákra, rendezetlenül. Ezek később Töredékek füzetekből és papírlapokról címen kerültek nyomtatásba.

1920-ban kezdett intenzív kapcsolatba Milena Jesenská cseh író-újságíróval. Hozzá szóló levelei később Levelek Milenának címmel jelentek meg. 1923-ban a Balti-tenger melletti Graal-Müritzben vakációzott, itt ismerte meg az ortodox zsidó családból származó 25 éves óvónőt, Dora Diamantot. Hogy kiszakítsa magát családja befolyása alól és az írásra koncentrálhasson, Berlinbe költözött Diamanttal. A lánynak köszönhetően érdekelni kezdte a Talmud is. Négy történeten dolgozott, melyeket Az éhezőművész címen készült kiadni.

SZEMÉLYISÉGE

Kafka attól tartott, hogy szellemileg és fizikailag is visszataszítónak fogják találni. Azonban azokat, akik találkoztak vele, elbűvölte vonzó, fiús külsejével, csendes viselkedésével, intelligenciájával és fanyar humorérzékével. Brod Heinrich von Kleisthoz hasonlította, megjegyezve, hogy mindkét író képes volt egy adott helyzetet precízen, realisztikusan jellemezni. Az egyik legszórakoztatóbb embernek tartotta, akivel valaha találkozott, szerette humorát barátaival megosztani, de jó tanácsokkal is szolgált nekik. Brod szerint olyan volt hallgatni szenvedélyes beszédeit, mintha zene lenne. Legjellemzőbb vonásai szerinte az „abszolút igazságosság” (németül: absolute Wahrhaftigkeit) és a „pontos lelkiismeretesség” (németül: präzise Gewissenhaftigkeit) voltak. Feltűnően mély részleteket tárt fel, olyan dolgokat is, amiket senki más nem vett észre.

Gyermekként nem lelkesedett a testmozgás iránt, de később a játékok és más fizikai aktivitások lekötötték, lovagolt, úszott és evezett. Hétvégente hosszú túrákat tett barátaival, amelyeket gyakran ő szervezett. A természetgyógyászat, a modern oktatási módszerek, mint a Montessori, és a technikai újdonságok (repülés, film) is érdekelték. Az írás fontos volt számára, „az ima egy formájának” tekintette. Igen érzékeny volt a zajra, a csendet preferálta írás közben.

…

Élete vége felé Kafka képeslapot küldött barátjának, a Tel Avivban élő Hugo Bergmannak, amiben megerősítette kiköltözési szándékát, de Bergman nem tudta volna fogadni, mivel kisgyermekei voltak, és félt attól, hogy elkapják az írótól a gümőkórt.

HALÁLA

Kafka gégegümőkórja rosszabbodott, 1924 márciusában tért vissza Prágába, ahol családja, főleg húga, Ottla viselte gondját. Április 10-én a Bécs melletti Kierlingbe, dr. Hoffmann szanatóriumába utazott kezelésre, itt hunyt el június 3-án.

Halálát feltehetőleg éhezés okozta, mivel az evés a torka miatt rendkívüli fájdalommal járt, és az intravénás táplálást akkor még nem fejlesztették ki. Halálos ágyán is Az éhezőművészen dolgozott, amelyet még akkor kezdett írni, amikor még képes volt táplálkozni. Testét visszavitték Prágába, 1924. június 11-én a žižkovi Új Zsidó Temetőben helyezték örök nyugalomra. Kafka élete során ismeretlen volt, de nem is hiányolta a hírnevet, halála után viszont hamar ismertté vált a neve. Sírját Leopold Ehrmann építész tervezte.

MUNKÁSSÁGA

Kafka minden művét németül írta, kivéve a Milena Jesenskának szóló, cseh nyelvű leveleket. Élete során kevés figyelem irányult rá.

Kafka nem fejezte be egy regényét sem, műveinek nagyjából 90%-át elégette, főleg berlini időszaka során, ekkor Diamant is segített neki az égetésben. Korai évei során von Kleist volt rá hatással, akinek munkásságát Bauernek írott egyik levelében ijesztőnek jellemzi, és közelebbinek érezte magát hozzá, mint családjához.

NOVELLÁK

Kafka legkorábbi megjelent műve a Hyperion folyóiratban 1908-ban megjelent nyolc novella volt, melynek a Szemlélődés címet adta. 1904-ben írta Egy küzdelem leírása című novelláját, melyet 1905-ben mutatott meg Brodnak, aki azt tanácsolta neki, folytassa az írást, és aztán nyújtsa be a Hyperionnak. Egy töredéket már 1908-ban kiadott, két másik részt pedig 1909 tavaszán jelenített meg, mindet Münchenben.

1912. szeptember 22-én éjszaka írta Az ítéletet, amit Felice Bauernek ajánlott. Brod felfedezte, hogy a mű jegyespárja, Georg Bendemann és Frieda Brandenfeld, mennyire hasonlít Kafkához és Felice Bauerhez.[130] Gyakran ezt tartják Kafka áttörést hozó művének. Egy fiú és apja problémás kapcsolatáról szól, ami megváltozik, miután fia eljegyzi Friedát.[131][132] Kafka elmondása szerint „nyílt testtel és lélekkel írta”,[133] a történet „igazi születés volt, iszappal és sárral borítva”.[134] Először 1912-ben, Lipcsében jelent meg „Feice Bauer kisasszonynak” ajánlva, a későbbi kiadásokban már csak „F.” szerepelt. 1912-ben írta Az átváltozást,[135] 1915-ben jelent meg Lipcsében. A történet szerint egy utazó ügynök úgy ébred, hogy átváltozott egy ungeheures Ungezieferré, egy szörnyű féreggé. A kritikusok a 20. század legnagyobb hatású fikciós művei között tartják számon.[136][137][138]A fegyencgyarmaton című novellája bonyolult kínzásokat és egy rendkívül praktikus kivégzőgépet mutat be, 1914 októberében íródott,[75]1918-ban átdolgozta, 1919 októberében jelent meg Lipcsében. Az éhezőművész a Die neue Rundschau folyóiratban jelent meg 1924-ben, egy furcsa főszereplőn keresztül mutatja be az éhezőművészek hanyatlását.[139] Utolsó novellája, amelynek a Josefine, az énekesnő, avagy Az egerek népe címet adta, szintén a művész és a közönség közötti kapcsolatról szól.

REGÉNYEK

Első regényét 1912-ben kezdte írni. Első fejezete A fűtő című novella volt. Kafka a félkész művet Az elkallódott fiú címen emlegette, de Kafka halála után Brod Amerika címmel adta ki. A regény inspirációjaként az előző évben szerzett jiddis színházi élmények szolgáltak, újra tudatában volt örökségének, ami arra a gondolatra vezette, hogy mindenki életét mélyen befolyásolja a veleszületett hagyaték.[142] Kifejezetten humorosabb és realisztikusabb, mint a többi Kafka-mű, egy elnyomó és immateriális rendszer motívumát használja, hogy a főhőst ismétlődően bizarr helyzetekbe hozza. Amerikába kivándorló rokonai élményeit is felhasználta,[144] ez az egyetlen műve, ami optimistán végződik.[145]

1914-ben kezdte A pert írni amely egy távoli, elérhetetlen hatóság által letartóztatott emberről szól, de a bűn természete nem derül ki sem az ő, sem az olvasó számára. Nem fejezte be a regényt, de az utolsó fejezetet igen. A Nobel-díjas Kafka-szakértő Elias Canetti véleménye szerint Felice áll a mű középpontjában, Kafka állítása szerint ez „az ő [Felicia] története” volt. Canetti Kafka Feliciának írt leveleiről szóló könyvének a Kafka másik pere címet adta, a levelek és a regény közti kapcsolatra utalva. Michiko Kakutani a The New York Timesban azt írta, hogy Kafka levelei „fikciója ismertetőjelei: ugyanazzal az idegi figyelemmel kíséri a percre pontos adatokat, az erőviszonyok változását, az érzelmi megfulladást és meglepő módon a fiús örömöt is”.[147]

Naplója szerint 1914. június 11-re már megtervezte A kastélyt, de 1922. január 27-ig nem kezdte el írni. A főszereplő, K. földmérő ismeretlen okokból harcol, hogy bebocsátást nyerhessen a kastélyban élő rejtélyes hatósághoz, amely a falut irányítja. Kafka szándéka az volt, hogy K-t a halálos ágyán értesíti majd a hatóság arról, hogy „a faluban élés jogi követelése nem volt érvényes, de bizonyos kiegészítő körülményeket figyelembe véve megengedjük, hogy itt éljen és dolgozzon”.[148] A sötét és néha szürrealista regény témája az elidegenedés, a bürokrácia, a rendszer ellen lázadó ember látszólag végtelen frusztrációja, a hiábavalóság és a reménytelen célért való harc. Hartmut M. Rastalsky szerint „mint az álmok, ezek a szövegek is »realisztikus« elemeket ötvöznek az abszurditással, óvatos megfigyelést a főszereplők megmagyarázhatatlan figyelmetlenségével és nemtörődömségével”.[149]

Kafka novellái eredetileg irodalmi folyóiratokban jelentek meg, az első nyolc a Hyperion havilap 1908-as első számában. Franz Blei 1909-ben adott ki két dialógust, amelyek az Egy küzdelem leírása részei lettek. A bresciai repülők töredéke, amit egy olaszországi utuk során írt Broddal, 1909. szeptember 28-án jelent meg a Bohemia napilapban.[150][151] 1910. március 27-én több novella, amik később a Szemlélődés részei lettek, megjelentek a Bohemia húsvéti kiadásában. 1913-ban Lipcsében adta ki Brod és Kurt Wolff Az ítéletet, az Arkadia költészeti évkönyvben. A törvény előtt című novellája 1915-ben a Selbstwehr zsidó hetilap újévi kiadásában jelent meg, melyet 1919-ben az Egy falusi orvos novellagyűjteményben adott ki újra, de A per regényébe is bekerült. Novellái jelentek meg Martin Buber Der Jude lapjában, a Prager Tagblattban, a Die neue Rundschau, a Genius és a Prager Presse folyóiratokban is.

Kafka első megjelent könyve a Szemlélődés volt, ami 18, 1904–1912 között írt novellát tartalmazott. Egy nyári weimari út során Brod megszervezte Kafka és Kurt Wolff találkozását,[153] akinek a Rowohlt Verlag kiadója 1912 végén adta ki ezt a könyvet, de már 1913-as évszámmal.[154] Kafka Brodnak ajánlotta („M.B.-nek”), személyes példányt is átadott neki, amibe ezt írta: „Ahogyan már ide van nyomtatva, neked, kedves Max!”. Az átváltozás először 1915-ben, a Die Weißen Blätter expresszionista irodalmi folyóiratban jelent meg, melyet René Schickele szerkesztett. Az Egy vidéki orvos című novellagyűjteményét 1919-bwn adta ki Kurt Wolff,[154] Kafka édesapjának ajánlva. Kafka egy utolsó, négy novellából álló könyvet is összeállított, amely halála után, 1924-ben jelent meg Az éhezőművész címmel, a Verlag Die Schmiede gondozásában. 1924. április 20-án a Berliner Börsen-Courierben jelent meg Kafka esszéje Adalbert Stifterről.[157]

Kafka végrendeletében Max Brodra, barátjára és irodalmi vagyonkezelőjére hagyta minden művét, a kiadatlanokat is, de pontos útmutatással: „Kedves Max, ez az utolsó kérésem. Mindent, amit hátrahagyok: naplókat, kéziratokat, leveleket (az enyémeket és másokéit is), vázlatokat, mindent égess el olvasás nélkül”.[158][159] Brod ezt nem tartotta be, 1925 és 1935 között kiadta a regényeket és összegyűjtött műveket. Számos, még kiadatlan papírt 1939-es emigrációja közben Palesztinába vitt.[160] Kafka utolsó szeretője, Dora Diamant (később Dymant-Lask) sem teljesítette az író kérését, és titokban megtartott 20 füzetet és 35 levelet. Ezeket 1933-ban a Gestapo elkobozta, de a kutatók még nem biztosak abban, hogy meg is semmisítették.

Amikor Brod a legtöbb írást megjelentette, Kafka munkája magára vonzotta a széles tömegek és a kritikusok figyelmét. Brodnak nehézséget okozott, hogy időrendbe helyezze barátja jegyzeteit. Az egyik probléma az volt, hogy Kafka gyakran ugyanazon könyv különböző részeire írt, gyakran középen, gyakran hátulról kezdte. Számos félbehagyott művét is befejezte. Például A pert számozatlan és félkész fejezetekkel, A kastélyt pedig hiányos mondatokkal és kétértelmű tartalmakkal hagyta hátra.[164] Brod átrendezte a fejezeteket, átszerkesztette a szöveget, megváltoztatta az írásjeleket. Előbbi 1925-ben a Verlag Die Schmiede gondozásában jelent meg, míg másik két regényét (A kastély (1926), Amerika (1927)) Kurt Wolff adta ki. 1931-ben A Kínai Fal építése címmel adott ki addig meg nem jelent novellákat, mint például az egyező címűt. A könyvet a Gustav Kiepenheuer Verlag gondozta. Brod kollekciót gyakran „végleges kiadásként” emlegették.

Modern kiadásban

1961-ben Malcolm Pasley közbenjárására Kafka kéziratainak nagy részét az oxfordi Bodleian Librarybe vitték. A per kézirata aukción kelt el, ma Marbach am Neckarban, a Német Irodalmi Archívumban tartják. Ezt követően Pasleyvel az élen egy német regényeket rekonstruáló csapat (például Gerhard Neumann, Jost Schillemeit és Jürgen Born) az S. Fischer Verlag kiadó gondozásában újra kiadta ezeket.[169] Pasley volt az 1982-es A kastély- és az 1990-es A per-kiadás szerkesztője, míg az 1983-ban újra kiadott Amerikát Jost Schillemeit szerkesztette. Ezeket „kritikai kiadás” vagy „Fischer-kiadás” néven emlegették.

Kiadatlan művek

Brod 1968-as halála után a nála lévő, több ezerre becsült kiadatlan Kafka-mű titkárnője, Esther Hoffe birtokába került. Ő párat eladott, de nagy részüket lányaira, Evára és Ruthra hagyta, akik szintén megtagadták kiadásukat. 2008-ban kezdődött el a jogi harc a nővérek és az Izraeli Nemzeti Könyvtár között, utóbbi állítása szerint a művek Izrael állam tulajdonát képzik, mióta Brod 1939-ben Palesztinába emigrált. 1985-ben Esther Hoffe 2 millió dollárért adta el A per kéziratát a Német Irodalmi Archívum Modern Irodalom Múzeumának. 2012-re már csak Eva élt.[173] Egy Tel Avivi bíróság 2010-ben a művek kiadása mellett döntött, pár meg is jelent, köztük egy addig ismeretlen novella, de a jogi harc folytatódott. A Hoffe család azt állította, személyes tulajdonaik, míg a könyvtár szerint „a zsidó nép kulturális hagyatéka”, de amúgy is rájuk hagyta Brod. 2012 októberében a bíróság a Nemzeti Könyvtár javára döntött.[175] (Wikipedia)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Franz_Kafka