ASZTALRA

VASS JUDIT

ASZTALRA

terítő, testbe lélek

„a világ gyengéd közönyének”

nem kozmikus, de emberarca van.

Ma próbaképp,

holnap a tűző nap miatt

megölsz egy uzsorást,

aztán egy idegent,

ahogy épp a cselekményből fakad,

amiben nem is az akció,

inkább a rettenet elgondolása lüktet:

„az ember mindig bűnös egy kicsit”,

és talán ott kezdődik a borzalom,

azon a vasárnapi asztalon,

ahogy állva eszed a főtt tésztádat,

mert minden megszokható − beszélik −,

akár az idegenség,

egy nyitott ablakon át

a világ dokumentumfilmje ─

jaj rettenet.