VASS JUDIT
SZEGÉNYES
„elhagyott ilyenkor
innen az utca”
vagy tán panteizmus
játszik velem
tűlevelekre fércelt
nyár-arcok téli mását
nem a való cipeli itt
az égi zsákját
de légkörré bomlik
párolgó hangja
mint visszhangzó
felhők tornya
térnek-időnek háttal
hallgatom amit érdemes
még megyek a spárba
micsoda pogány ünnep ez
kicsit leporolom az angyalt
a dióbél kisdedet
Be First to Comment