ET FILII

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY

ET FILII

Történt egyszer, a nagy rendszerváltozás és a nagy megtérések idején, hogy N megyében, jobb, ha meg sem nevezem, melyikben, szóval egy faluban élt egy párttitkár, akinek volt egy ötéves forma fia, pogány az istenadta, mer’ugye kigondúta vóna azt akkoriba’. Szóval ez a párttitkár gondolt kettőt-hármat, s belopta gyerkőcét a megyeszékhelyre megkeresztelni, mer’ a falu szájára mégse adhatta.

Folyt tehát titokban a nagy megtérítés, a gyerek nem nagyon értette a ceremónijját, de apja mondta, szádat béfogjad, hát hallgatott egészen addig, míg meg nem hintette őt a pap a szentelt vízzel, de akkor aztán nagyot sivított az istenadta:

„Hű bászd  mёg, ez hidёg!”

És mosolygott a Mi Urunk ez őszinte szót hallván, és röhögött a megye, mert két nap múltán a jó hír már Pestet járta, de annak már a fele sem volt igaz, úgy megtoldotta a nép dús fantáziája, mint anyja a szűk keresztelőinget. t