ELFÁRAD

VASS JUDIT

ELFÁRAD

itt az ember,

ha komolyan veszi.

Mint költözéskor,

egyenként mérlegeli:

egy korondi tál, egy isten,

minek, ha fal s lesz,

hogy feldíszítsem?

És egyáltalán:

lesznek-e évszakok?

Egy lepedő,

meztelen mégse halhatok.

És egyáltalán:

a könyvek.

Milyen szép mondat ez:

„legalább azt köszönjed”

vagy ez:

„már hálni jár belém a lélek” ─

nagy doboz kell majd

a törékenyének.

Elfárad itt az ember,

ha komolyan veszi.

Az öreg fát át

csak hülye ülteti.

Szóval, nem költözöm,

már itt is jó lesz.

Majd élni jár belém a lélek.