1.
AZ ÖREGNEK
nem volt már
semmije,
csak ötölt-hatolt,
s a fülét vakarta.
Így lett miénk
kimert világok
kiszáradt,
kavicsos partja.
S hogy nem jutott
zsebkendő csücske se’,
időnként zokogni járunk
a teremtés szélibe.
2.
Ne zsörtölődj, az ősök mindent félreraktak,
vagyont testáltak rád, aranynál súlyosabbat:
konok parasztok öklét, igáslovak nyakát
napestig fáradatlant, s kibírni, hogyha fáj.
És luxust ráadásul, hogy néha elheverj
Egy talpalatnyi égen, mert nem herdáltad el.
Be First to Comment