VASS JUDIT
MÉG
volt egy kiállítása,
még nem merült egészen el,
az „elméről” kivitték őt is:
talán egy szín visszaemel.
Még járkált körbe-körbe,
bóklászott, mint egy kisgyerek,
Na’ Conxypanban éppen hó esett.
Barátok zavartan álltak félre −,
a Varázsló meg csak nézte-nézte,
s tapogatta a kerteket.
Épp Virágünnep járta,
Na’Conxypanban már a hó esett,
a Varázsló beült egy kávéházba,
lefejtve magáról a keretet.
Rendelt egy Giottót,
míg öklömnyi gömbözetben
hóra hó, év az évre hullva,
zihálva ereszkedett.
Még maradt egy év,
fehér lepedőkre
krikszkrakszot ájult a képzelet,
a festő bújva-bújta,
Na’Conxypánban esteledett.
Be First to Comment