VILÁGPOLGÁR

VASS JUDIT

VILÁGPOLGÁR

szerettem volna lenni,
Rómában-Weimarban honos,
hol horizontot mérnek
tornyok és templomok,
„az emberiség és Pest-Buda tája”
vagy éppen Széphalom,
énekelni Flavius dallamára
domb-kerítéses hajnalon,
de visszaránt a vak-ügetés,
világtalan múltak kútja
szippantja el az oxigént
úra meg újra.

Sarat dagasztó este van,
félelmes-fuldokló idő,
ős-bozótosból láncolt lelkek,
átkot dagasztva bújnak elő.
Azt hittem végre vége lesz,
de nincsen vége, este van,
utak nem nyílnak, s tengerek.
hangom-szavam hajléktalan.

Világpolgár
szerettem volna lenni ─
őrök kísérnek s csonthalom,
révül a sámán, részeg álom
tombol itt élőn s holtakon.