MOZDUL

VASS JUDIT

MOZDUL

a láb,

és rámozdul a kéz,

még élni lehet.

Hajlik a törzs,

egy még-ölelés,

még érzi kezed,

hogy roppan a hát,

és megroggyan a térd,

hogy „az nem lehet”,

dobban a föld,

ez már feledés,

még ropja neked.

Mozdul a láb,

és rámozdul a szív,

hogy „az nem lehet”.

Vérzik a föld,

ez már temetés,

még tartsd a fejed.

Értelem ez,

bár rámozdul a szív,

és hív a „lehet”,

táncol a föld,

és fordul a kép,

még tartsd a helyed.

Még mozdul a láb,

és rámozdul a kéz,

hogy add a kezed.

Még mozdul a szív,

és dobban a talp,

még tart a „lehet”.