S MERT

VASS JUDIT

S MERT

nem vagy szobrász,

se restaurátor,

a torzó nem beszél,

nem nyújtja ki magától,

törött karján az izmok

emléke képzelés.

Hiába járod körbe,

mert mindig félrenéz.

Kőbe véste egykor

egy termékeny pillanat,

hogy kipótolhatod,

ne áltasd önmagad.

Hadd őrizze titkát

ezen a tárlaton,

itt annyi látható,

amennyit súlya nyom.