TOLNAI OTTÓ

Tolnai Ottó: Nem könnyű (versek)

Nem álltam félre

Mentem át a másik oldalra

vagy jöttem vissza

hátráltam sréhen

láttam egyik cipőm pertlijén

kioldódott a masni

egyértelmű volt

ezt a masnit már nem kötöm újra

pedig szerettem forgalmas járdák

közepén újrakötni cipőm pertlijén

a masnit

felettébb élveztem

ahogy az emberek bosszankodnak

toporzékolnak miért nem állok félre

egy masni végett

leállítom a forgalmat

nem álltam félre

szerettem leállítani a forgalmat

emlékszem az egyik emberke

nyakkendőjéhez kapott

és azt mondta ha nem állok

azonnal félre

ott helyben megfojtja magát.

Tolnai Ottó: VERSEK

(2011)

28.

ismét hajnalodik

mintha már leírtam volna egyszer

vagy többször is ezeket a szavakat

úgy látszik elérkezett az idő

amikor ismételni kezdi magát az ember

titkon persze

mind szorosabbra húzva az áttetsző szálakat

ismét hajnalodik

közel talán már a nap

amikor majd csak ennyit mondok

hajnalodik

az lesz a legszebb

hajnalodik

ezek az ismétlődések

ezek a körök

igen ezek a körök végre

munkám törvényszerűségeit mutatják

boldog vagyok tehát mégis

boldogság • boldogság

így középen ponttal

avagy óriás kárbunkulussal

érdemes lenne egyszer kikezdeni

ezt a „verselést”

ismét hajnalodik

ismét hajnalodik

„Tolnai Ottó (Magyarkanizsa, 1940. július 5. –) Kossuth-díjas szerbiai magyar író, költő, műfordító. A vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveit német, francia és szerb nyelvre fordították le.

Tisza-parti városban, Magyarkanizsán született. 1955 és 1959 között a zentai magyar gimnázium tanulója volt. 1959 és 1962 között az Újvidéki Egyetemen, majd a Zágrábi Egyetemen tanult, magyar nyelv- és irodalom és filozófia szakokon.

1956-tól publikál, eleinte rövidprózával, majd 1960-tól versekkel is jelentkezett. 1961-től az újvidéki Ifjúság hetilap Symposion mellékletét szerkesztette Domonkos István, Fehér Kálmán, Koncz István társaságában,[1] majd az ebből létrejövő, 1964-ben induló Új Symposion alapító munkatársa, 1969 és 1974 között főszerkesztője volt, ahonnan a jugoszláv cenzúra nyomására kellett távoznia. 1974 és 1994 között az Újvidéki Rádió magyar adásának szerkesztőjeként és képzőművészeti kritikusaként dolgozott. (Művészeti íróként azóta is számontartják.[2]) 1992-től 2004-ig az Új Symposion megszűnése után megalakult és Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztője, azóta a szerkesztőség elnöke.

Fiatal éveitől kezdve Újvidéken élt, ahol barátaival, köztük Domonkos Istvánnal és Végel Lászlóval igen hamar a helyi irodalmi- és közélet fontos szereplőivé váltak. Első verseskötete 1963-ban, első regénye, a Rovarház 1969-ben jelent meg. A kettő között 1967-ben a Híd-díj elnevezésű vajdasági irodalmi kitüntetéssel jutalmazták, amelyet tizenhárom év múltán újból megkapott. 1968-ban Domonkos Istvánnal közös könyve jelent meg a Symposion könyvek (az Új Symposion könyvmelléklet-sorozata) keretében, Valóban mi lesz velünk címmel. Bayer aspirin című monodrámáját Jancsó Miklós rendezésében Ladik Katalin adta elő az Újvidéki Színházban 1981-ben.

1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja, a szervezet utolsó elnöke volt, annak megszűnése előtt. 1994-től a Szabadka melletti Palicson él. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. 2001-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. 2004-ben egy évet DAAD-ösztöndíjjal Berlinben tartózkodott. 2005-ben Költő disznózsírból című könyvéért megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. 2007-ben Kossuth-díjban részesült.

Érdekes vonulat munkásságában a fiktív lexikoncikkek írása (Új Tolnai világlexikona), ezekben „…olyan fogalmak magyarázatára törekszik, amelyek a Tolnai Világlexikonában nem szerepeltek, vagy meghatározásuk szerinte hiányos. Komoly stúdiumokat folytat ez ügyben a pufajkáról, a Lídia bélésről, Bláthy Ottóról, a tojásról vagy éppen az orchideáról.”[3] (Wikipedia)

Legutóbbi kötetei

Nem könnyű. Versek, 2001–2017; Jelenkor, Budapest, 2017

Szeméremékszerek. A két steril pohár; Jelenkor, Budapest, 2018

https://hu.wikipedia.org/wiki/Tolnai_Ott%C3%B3