VASS JUDIT
In memoriam Lator László
Pár éve láttam a metróban,
s megdöbbentett frissessége.
Számolni kezdtem, hány éves lehet,
a tiszta arcon a súlyegyen békéje
vitte aktatáskájában a rímeket.
A kertet, a folyondáros évek
örökre burjánzó metafizikáját,
talán egy tanítvány próbálgatásait,
de olyan volt, mint egy egészen
hétköznapi ember.
Szégyelltem volna bámulni,
netán megszólítani ismeretlenül,
s most sorra járulunk nevéhez,
a magát álmodó naphoz,
amit már csak a test homálya érez.
Be First to Comment