AZT

VASS JUDIT

In memoriam B.I.

AZT

hittük, hogy a székre tett

nadrágot vasalja majd a reggel,

friss ingünket akasztja égre,

mikor a város végre felkel.

Azt hittük, lehet lentről is

jönni  versbe foltozott talppal,

és íme lehetett fentről is

visszahajolni, lankadatlan

mélyekből jöttek rendületlenül

s elfértek mind a polcokon,

azt hittük, hogy a dzsungelek

ösvényt nyitnak, hogy átoson

tiltott határon, kulcslyukon,

s szemünkbe szűr a napfény

szivárvány kéket, pirosat

s lehetsz, ami amúgy is lennél.

Mögöttünk semmi ágán

gyűrötten lóg a tegnap,

azt hittük, végre elkészült

belőlünk már a holnap.

Csak aki lentről folytatódik

érti, mi van, mit is jelent

fent és lent fuldokolni,

hogy megint reménytelen.