Szabolcsi Bence Győző (Budapest, 1899. augusztus 2. – Budapest, 1973. január 21.) zenetörténész, művészettörténész, Baumgarten-díjas (1933, 1947); Kossuth-díjas (1951, 1965). Herder-díjas (1971), az MTA tagja (levelező 1948, rendes tag 1955).
Szabolcsi Miksa újságíró és Boskovitz Matild fia.
Életpályája
Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917– 20),
Lipcsében pedig zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921–23).
Társszerkesztője volt a Zenei Szemlének (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei lexikonnak (1930–31). Tagjává választotta őt 1936-ban a londoni Royal Asiatic Society, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a Nemzetközi Népzenei Tanács, 1960-ban a finn Kalevala Társaság, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaság.
1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet-tanára. 1951-ben megalapította és haláláig irányította a zenetörténész-képzés legelső magyarországi műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az Új Zenei Szemle, 1960-tól 1973-ig a Magyar Zene, haláláig a Studia musicologica c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja volt. Ez utóbbinak (Kodály Zoltán 1967-ben bekövetkezett halála után) szerkesztője lett. 1951–1956, valamint 1959–1961 között elnöke volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Bartha Dénessel együtt szerkesztették a Zenetudományi tanulmányok tízkötetes könyvsorozatát (1953–62).
1961-ben megalapította és 1973-ig igazgatóként irányította az MTA Bartók Archívumát, amely 1969 (más forrás szerint 1974) óta az MTA Zenetudományi Intézeteként működik. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán ő alapította meg a Zenetudományi Tanszéket.
Az 1920-as, 30-as években bejárta a Duna menti országokat, hogy összegyűjtse, majd közzétegye a régi magyar zene történeti emlékeit. Útjainak eredményeképpen 1928–1954 között tíz alapvető tanulmányt írt a magyar zene történetéről, a középkortól kezdve a 19. századig. E tanulmányok A magyar zene évszázadai c. gyűjteményes kötetekben jelentek meg 1959 és 1961 között. Ugyanennek az anyagnak más elvű, antológia-szerű összefoglalása A magyar zenetörténet kézikönyve (1947).
Az 1930-as évek közepétől terjesztette ki kutatásait az egyetemes zenetörténet jelenségeinek és összefüggéseinek vizsgálatára. Ekkor megjelent művei: Bevezetés a zenetörténetbe (Budapest, 1936); A zene története (Budapest, 1940); Beethoven (Budapest, 1947); Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig (Budapest, 1948).
Kétirányú – „keleti” és „nyugati” – kutatásainak eredményeit monumentális szintézisbe foglalta fő művében: A melódia történeté-ben (Budapest, 1950). Szabolcsi írta az első, tudományos hitelű magyar Bartók-életrajzot (1955).
Új kutatási területet nyitott meg a Liszt kései alkotói korszakát vizsgáló tanulmánya is: Liszt Ferenc estéje (Budapest, 1956). Élete utolsó hónapjaiban adta közre válogatott Kodály-tanulmányait: Úton Kodályhoz, (Budapest, 1972).
Kutatásainak két fő területét egy-egy hanglemez-antológia formájában is közreadta: Musica Hungarica (Budapest, 1965); Musica mundana (Budapest, 1975), Zsidó kultúra és zenetörténet (szerkesztette Komoróczy Géza, Tankönyvkiadó, 1999).
A Szabolcsi-életmű kiadása Bónis Ferenc szerkesztésében 1977-ben indult meg, de az 5. kötet után (1987) megszakadt. Herder-díjjal (1971) tüntették ki.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Emlékezete
Nevét viseli a kiemelkedő zenetudományi és zenei ismeretterjesztő tevékenységért évente odaítélt állami kitüntetés, a Szabolcsi Bence-díj.
Szintén róla nevezték el a Szabolcsi Bence Zeneiskola (Budapest, V. kerület, Vármegye utca 9).
Családja
Szabolcsi Bence a magyar kultúrában kiemelkedő szerepet játszó híres Szabolcsi-dinasztia sarja. Ismert rokonai: Testvérbátyja Szabolcsi Lajos, író, költő, újságíró, a zsidó asszimiláció élharcosa. Leánya, Szabolcsi Éva, műfordító, irodalomtörténész; fő szakterülete az olasz irodalom. Unokaöccse, Szabolcsi Miklós, Szabolcsi Lajos fia, irodalomtörténész, a jeles József Attila-kutató.
Felesége Győző Klára (1900–1975), Győző Adolf és Neu Gizella lánya, akivel 1928-tól annak haláláig élt együtt.
Fia, a tízéves Gábor a holokauszt során életét vesztette. Az ő sorsát dolgozza fel Keszi Imre: Elysium című regénye, a vészkorszak történéseinek első művészi színvonalú megörökítése. (A kisgyermek gyümölcsöt akart szedni egy kertben, ám sárga csillagját látva a csendőrök elhurcolták. Gábor megmentése érdekében mind szülei, mind azok jóbarátai minden követ megmozgattak, ám nem értek célt: Auschwitzban előbb orvosi kísérletek alanya lett, a háború vége felé pedig a gázkamrákban lelte halálát.)
Források
- Részlet Szabolcsi Bence válogatott írásaiból
- Szabolcsi Bence 70. születésnapjára; szerk. Bónis Ferenc; Zeneműkiadó, Budapest, 1969 (Magyar zenetörténeti tanulmányok)
- Bence Szabolcsi septuagenario; szerk. Bartha Dénes; Akadémiai, Budapest, 1969
- Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence emlékezete; szerk. Bónis Ferenc; Kodály Intézet, Kecskemét, 1992 (Magyar zenetörténeti tanulmányok)
- Kroó György: Szabolcsi Bence; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, 1994
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 413. o. ISBN 963-9257-15-X
- http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC14240/14379.htm
- https://web.archive.org/web/20070930014831/http://www.hhrf.org/nepujsag/99aug/9nu0807.htm
- http://adsl171.231.axelero.hu/Portal/Archives/Hegy/2004/23/he05.pdf[halott link]
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 818. o. Online elérés
- Halász Péter: Szabolcsi Bence, a magyarországi zsidó zene kutatója = A hagyomány kötelékében. Szerk. Kríza Ildikó. Budapest, 1990. Akadémiai K. ISBN 9630557614 pp. 177–183.
Forrás: Wikipedia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabolcsi_Bence
Be First to Comment