LÉDA ÖRÖK

VASS JUDIT

LÉDA ÖRÖK

A Zeusz-ölelésből

nem életes,

csak halott kislányra

tellett,

a vörös halálból,

hogy nem kellett

kitűzni halálos sárgát.

És mégis örök

a rózsaszín-ámbrás

irigyelt nőisége,

a „bosszú hím”,

s azt is ki vette észre,

csak aki semmiért

mindent kért cserébe,

amíg versre is tellett,

elbocsátó szép üzenetre.

Hát elbocsátunk,

és törjön átok-varázs,

írjatok csak új rímeket,

csillagsorsos énekeket.

De Léda örök,

s most végleg útra vált.

És nem kér vissza semmit,

és lesz még hidegebb is.