KADOSA PÁL

A Zeneakadémián 1945-től haláláig tanított, illetve volt a zongora tanszak vezetője. Az ő tanítványaként ért el a világhírig Jandó Jenő, Kocsis Zoltán, Kurtág György, Ránki Dezső, Schiff András és Kiss Gyula.

Kadosa Pál (Léva, 1903. szeptember 6. – Budapest, 1983. március 30.) kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus.

Veisz Pál néven született. Apját korán elvesztette, ezért kisgyermekként nagyszüleinél élt Nagyszombatban, az elemi iskolát is ott végezte, és már zongorázni is tanult. 1918-ban, tizenöt éves korában Budapestre költözött édesanyjával, aki ismét férjhez ment. A fővárosban komolyabban kezdett foglalkozni a zongorával, előbb Pál Ilonánál tanult, majd 1921-ben, érettségije után felvételt nyert a Zeneakadémiára.

A főiskolán Székely Arnoldnál és Keleti Lilinél tanult zongorázni, emellett Weiner Leótól kamarazenét, Kodály Zoltántól zeneszerzést tanult. Mindeközben festeni és rajzolni is tanult, és a kor képzőművészeti, irodalmi társaságaiban is megfordult. Baráti kapcsolatot ápolt például Berény Róberttel, Bortnyik Sándorral, Dési Huber Istvánnal, Sugár Andorral, Pátzay Pállal és Goldmann Györggyel. A főiskolán 1927-ben szerezte meg diplomáját.

Zongoraművészként – saját művein kívül – kiemelkedően fontos feladatának tartotta a kortárs zene bemutatását. Zongorajátéka erősen emlékeztetett Bartókéra, előadásmódjára a telt hangzás és a lüktető ritmika volt a jellemző.

Egész életében a magyar zenei közélet fontos szereplőjeként tevékenykedett. Alapítója volt az 1928-ban létrejött Modern Magyar Muzsikusok zenei csoportosulásnak, amely később beleolvadt az újjászervezett, és az Internationale Gesellschaft für Neue Musik tagszervezeteként működő Új Magyar Zene Egyesületbe. 1932-től az Új Magyar Zeneegyesület meghatározó alakja is volt. 1945 után négy évig volt Művelődési Tanács elnökhelyettese, elnökségi tagja, több ízben ügyvezető elnöke volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Elnöke volt a Szerzői Jogvédő Hivatal és a nemzetközi szerzői jogi testület zenei bizottságának is. A Londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagjává, a Deutsche Akademia der Künstel pedig tagjává választotta.

Tanári munkája

Jelentős zongorapedagógus volt. Végzés után, 1927-től 1943-ig a Fodor Zeneiskolában tanított, ahonnan a fasizmus előretörése, illetve a második zsidótörvény és a harmadik zsidótörvény miatt kellett távoznia. 1943–44-ben a Goldmark Zeneiskolában oktatott, de a munkaszolgálat majdnem teljesen félbeszakította pályafutását.

Zeneszerző

Zeneszerzői stílusát is elsősorban Bartók és Kodály határozta meg, de sok szempontból volt rá nagy hatással a korai avantgárd és a német neoklasszicizmus is. Művei között a klasszikus zenei repertoár minden formája megtalálható, egyaránt komponált zenekari műveket, nyolc szimfóniát és egy kamaraszimfóniát, négy zongora-, két hegedűversenyt és más versenyműveket, operát (Huszti kaland), kamaraműveket, zongoradarabokat, de írt kórusműveket és dalokat is.

Zongoraművészként és zeneszerzőként 1923-ban lépett először a nyilvánosság elé, I. zongoraszvitjével. Első önálló szerzői estjét 1933. május 2-án tartotta. Ugyanebben az évben aratta első nemzetközi sikerét is, Amszterdamban játszotta I. zongoraversenyét. Ezt követően sorra mutatta be kompozícióit itthon, Európában és az Egyesült Államokban: II. zongoraszonátáját a pyrmonti és a casseli fesztiválon, I. divertimentóját Velencében, II. vonósnégyesét New Yorkban adta elő. Műveinek kiadója az egyik legnevesebb európai zeneműkiadó, a mainzi Schott volt.

A Csemadok OT és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága 1993-tól amatőr zongoristáknak kétévenként zongoraversenyt rendez Léván Kadosa Pál Zongoraverseny címen

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kadosa_P%C3%A1l