VASS JUDIT
ALÁRÖSERS
Szindbád szegény volt,
elhagyatott,
beesett, sárga arcát
a hold világította meg,
már nem akadt
szonáta hangulat
őszike semmise
se a semmi mása
a sziget tölgyein
nem búg
a havas podolin
sosemvolt pestbudára
behajt egy szénás szekér
utasokat nem szállít
és szindbád
a forgalomból kiáll
de vesztegel még egy kicsit
az nem lehet hogy
ennyi volt
és az is csak múlt időben
ezt nem gondolta komolyan
ő sem
kifosztott koldusként
bolyongott az éjszakában,
és valóban céltalannak
látta az életet,
amelyhez pedig
mindig ragaszkodott
s amely most szökött szárba
egy ósdi óra felcsörömpöl
ébredj a jelen zaklatásra
minden emberbe beköltözött
minden ősének minden sorsa
megindulnak a temetők
öngyilkos véres lakodalomba
az álmok színes gyöngyeit
szorítsd ki únod a valót
béke veletek
néz körül szindbád
és írni kezdett
valami életes zenés
szív alá valót
Be First to Comment