VASS JUDIT
EPILÓGUS
Az életet már megjártam,
de fogalmazzunk árnyaltan:
mellettem a hangyaboly
leginkább csak ellohol.
Tovább! Tovább!
Míg egy soron bíbelődtem,
szobor lettem, ég-felhőtlen.
Amit belefirkál itten
isten-emlék elfelejtem.
Hovább? Hovább?
Ha egy jól sikerült rímmel
találkoztam, mintha vízen
jártak volna benne árnyak,
hídja feszült szivárványnak.
Az ám, komám…
Hanem ami jobb lett volna,
nem kerül már annak sorja,
Kihalt lettem, morcos, zsémbes,
ritkuló beszédem végleg:
na lám, na lám,
általmennék pallón hídon
énutánam ne huhogjon
hiány töredék temérdek
bolygó testem kerüljétek
hess madár!
Be First to Comment