Kaposi Móric (Moritz Kohn, Moritz Kaposi) (Kaposvár, 1837. október 23. – Bécs, 1902. március 6.) magyar orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár, a Kaposi-szarkóma első leírója.
Kohn Móric Kaposváron született szegény, de művelt zsidó családban, édesapja a zsidó hitközség alkalmazottja volt. Tanulmányait a kaposvári izraelita elemi iskolában kezdte, azt követően az 1812 óta működő Somssich Gimnáziumba járt, majd a család Pozsonyba költözése után ott érettségizett. 1856-ban kezdte meg orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen, ahol 1861. december 13-án orvosdoktorrá avatták. 1862. április 14-én sebészi, 1866. július 12-én pedig nőgyógyászati képesítést is szerzett.
1866-ban a fiatal tehetségre felfigyelt Ferdinand von Hebra, a bécsi bőrgyógyászati klinika tanára, aki maga mellé vette asszisztensnek. Hebra és munkatársainak gazdag beteganyag állt rendelkezésére, így számos bőrbántalom kórbonctani alapjait tárták fel, ismertették kórlefolyásukat, gyógyításukat és a bőrgyógyászat területén a kórformák új osztályozását vezették be.
Házasságkötése előtt nem sokkal megváltoztatta nevét és áttért a római katolikus vallásra. Családneve megváltoztatásával a szülővárosát tisztelte meg. 1869. február 6-án feleségül vette főnöke lányát, Martha Hebrát. Házasságukból öt gyermek született, három fiú és két leány…
Kaposi fejlődésére és orvosi szemléletére döntően hatott a nála három évvel idősebb, szintén magyar származású Salomon Stricker, a bécsi egyetemen az általános és kísérleti kórtan tanára. 1864-ben ő vette elsőnek észre, hogy a fehérvérsejtek áthatolnak a lobos gyűjtőér falán, és ő figyelte meg először a kötőszöveti sejtek fehérvérsejtekké történő átalakulását. Kaposi 1866-ban a bécsi egyetem ifjú docense a bőr- és nemikórtant (akkoriban: bőr- és bujakórtan) adta elő és a szifilisz nemi betegséggel foglalkozó tudományág (szifilológia) magántanára lett. Bár munkássága rendkívül széles területet ölelt fel, egész életében hű maradt a szifilisz kutatásához. 1875-ben rendkívüli tanár lett.
A bécsi bőrklinika élén
Von Hebra 1880. augusztus 5-én bekövetkezett halála után Kaposi Mór vette át a bőrgyógyászati klinika vezetését. Működése előrelépést jelentett a bőrgyógyászat szinte minden ágában. Leghíresebb, klasszikussá vált munkájában (Pathologie und Therapie der Hautkrankheiten in Vorlesungen für praktische Ärzte und Studierend, Bécs, 1880) modern alapokra helyezte a dermatológiát, mintegy kiteljesítve mestere, Hebra tanításait. A könyv manapság is meghatározó jelentőséggel bír a bőrgyógyászatban. Utolsó, ötödik kiadására 1899-ben került sor, számos nyelvre, így angolra, oroszra és franciára is lefordították. Másik nagy műve a bőr- és a vele szomszédos nyálkahártyák szifiliszét tárgyalja, melyben a venereás fekélyek egységessége mellett foglalt állást. Mondanivalója – bár kritikával is illették – érvényben volt a XIX. század végéig.
1898-ban megjelent háromkötetes Dermatológiai atlasza ugyancsak nagy népszerűségre tett szert szakmai körökben. A bécsi iskola fénykorában a tudományos kutatást fontos makro- és mikroszkópos megfigyelésekre, a felfedezések szabatos leírására és értelmezésére, mint szilárd morfológiai pillérekre alapozták. Kaposit jó megfigyelőképessége, emlékezőtehetsége, precizitása több kórkép első leírójává tette. Franciaországban Kaposi Mórt nemcsak az általa leírt kórképek nyomán ismerik. Művének, a „Traité des Maladies de la Peau”-nak francia nyelvre való fordítása igen nagy visszhangot váltott ki, és több kiadást is megélt. Fordítói, Besnier és Doyon professzorok az előszavukban kiemelték a bécsi bőrgyógyász iskola jelentőségét, a Kaposi professzor által követett elvek és általa alkalmazott módszerek jelentőségét. … Érdemeit és eredményeit itthon még életében elismerték és nyilvántartották: levelező tagja volt a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek.
Klinikai feladatát abban látta, hogy először az élő organizmust kell megismerni megfigyelés útján, és csak azután jöhet a teória, a magyarázat a kóros folyamatokkal kapcsolatban. A különböző kórformákat közös alapokra helyezte, igyekezett az egyes betegségeket közös vonásaik alapján összekapcsolni. Például a variola (feketehimlő) és varicella (bárányhimlő) azonosságáról vallott elve szakmai körökben nagy feltűnést keltett és hasonló méretű ellenkezést váltott ki. Kaposi az új tanoktól nem zárkózott el, de eleinte mindig szkeptikus magatartást tanúsított; az új eljárásokat előbb sorra kipróbálta, és csak azután nyilvánított véleményt. Például a lupus (bőrfarkas) tuberkulotikus eredetét tagadta, és ezzel sajnos vissza is vetette Bécsben a lupuskutatást. Kaposi a terápia terén is egyéni nézeteket vallott.
1900. október 23-án, születésnapján ünnepelték 25 éves tanári jubileumát. Ezen Kaposi beszédet mondott, melyben hitet tett a tényeken alapuló orvostudomány objektív iránya mellett. Az ünneplést követő napon agyvérzést kapott, majd egy év múlva végleg ágyba került. Újabb agyi rohamot követően, 1902. március 6-án meghalt.
Kaposi-szarkóma
Kaposi Mór neve 1872-ben íródott be az orvostudomány történetébe, amikor elsőként írta le az ismeretlen eredetű multiplex pigmentált szarkóma (idiopathic multiple pigmented sarcoma of the skin) nevű kórképet, melyet később róla neveztek el Kaposi-szarkómának.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kaposi_M%C3%B3r
Be First to Comment