CSOKONAI

VASS JUDIT

Csokonai Vitéz Mihály

Az agyperzselő nádfedeles álmok

eget kormozva végül földet érnek.

Poéta úr, hej jó nagyot harákolt,

avagy az is bolond, ki erre téved.

Piktúrát izzad szép szentenciákhoz,

meg kákasátorokba nimfanépet,

vagy russzót-jambust illesztget a bájos,

estét növesztő tárgymegjelöléshez.

Őrizhetné a kollégium rendjét,

tudós lakó, hol illő csendbe kushad,

s imákban érik tisztes nincstelenné.

Szekrényszobáját nyitja napnyugatnak,

gyertyába bámul, s a búcsúköltemény

hattyúhörgése híg latyakba fullad.