ÁBRÁNYI EMIL
KÓBOR LANTOS AZ UDVARONC
ELŐTT.
– 1879. –
| „Jer udvarunkba!… Fényes ünnepélyen Szabunk dalodnak árt. Hogy illik az, hogy nyomorogva éljen Ily édes szavu bárd?” – „”Míg él a földön egy boldog szegény, Ki ért kacajhoz, csókhoz S remélni tud: nem vágyom addig én Boldogtalan nagyokhoz…! -„” „Nyarunk haldoklik. Nézz csak szét!… A pástot Hervasztja már az ősz. Ruhád mily vékony!… Kapsz meleg palástot Ha udvarunkba jősz.” – – „”Míg egy szarvas lesz, mely vígan szökel Magányos rengetegben S búgó szelek sirámin szunnyad el: Hogy tudtok hívni engem? -„” „Arany serleg vár! Rózsaágy! Tiéd a Legízesebb falat!… Dús hercegeknek, mint kegyelt poéta Dalolsz ebéd alatt!…” – „”Míg zöld fűben találhatok nyugalmat, Patak, forrás üdít, Míg lesz egy koldus, ki dalomra hallgat, Ó kérlek, hagyj meg itt!…”” „Édenbe jutsz! – Fejed mámorba szédűl, Annyi jutalmat kapsz ott! Hóarcu hölgyek hófehér kezétűl Nyersz kincset, rózsát, tapsot!…” – „”Míg lesz egy árva, aki rejtve sír Magányos bánatában, Kinek dalom fájó sebére: ír, E port tapodja lábam!…”” „De nincsen semmid! Foltos a ruhád! Bolyongsz, mint egy kisértet! Éhezve sorvadsz! – Őrült!… Jössz-e hát? Hirnévre, rangra, – érted?!” – „”Míg lesz kék mennybolt, messze láthatár, Hűs erdők, vad hegyek… Míg lesz a földön egy szabad madár -: Szolgának nem megyek!…”” |
Ábrányi Emil (Szentgyörgyábrány, 1820. november 20. – Buda, 1850. április 7.) földbirtokos, politikus (miniszteri titkár és kormánybiztos); író-szerkesztő (szépíró, közíró, lapszerkesztő (Jövő c. lap), kritikus); Ábrányi Kornél zeneszerző bátyja, ifjabb Ábrányi Emil költő, újságíró nagybátyja, Ábrányi Lajos festőművész édesapja.
Apja lászló- és mikefalvi Eördögh Alajos, aki nevét 1843-ban Ábrányira változtatta, Gondos neveltetésben részesült apja, Ábrányi Alajos házánál, rendkívül gazdag és szellemileg inspiráló környezetben. Alapvető iskoláit Nagyváradon fejezte be.
„
Az Abrányi-dynastia, mint minden jóravaló dynastia, politikai szempontból tekintve, három részre oszlik. Ifj. Kornél konsevativ, Emil szélsőbaloldali a harmadik szükségszerűen a kettő között foglal helyet s a kormánypártot vallja kebléhez nőttnek.
” ( Kákay Aranyos: Még újabb fény és árnyékképek, 1878.)
Írói hajlamai korán kibontakoztak, már 19 éves korában költeményeket, regényeket, drámákat és esztétikai értekezéseket írt. 1840-ben meghalt a keresztapja, Pálffy József, a debreceni kerületi ítélőtábla elnöke, akitől nagy vagyont örökölt.
Ezután Ábrányi Pestre költözött, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de mindeközben szépirodalommal is foglalkozott. 1848-ig felváltva hol Szentgyörgyábrányban, hol Nagyváradon és Pesten tartózkodott. Mint az ellenzéki Szabadelvű Párt híve, részt vett a megyei élet küzdelmeiben.
Sok írása jelent meg a Honderű és az Életképek című folyóiratokban. Megpróbálkozott drámák írásával is, de ezekből csak egy, az Omode Pál és családja címmel került színre, 1846-ban a Nemzeti Színházban. Az irodalmi életben ezzel a művével tűnt ki először. Elbeszéléseit sűrűn közölték a korabeli folyóiratok.
A sajtó felszabadulásának hírére rögtön feltűnést keltő nyílt levelet írt Jókai Mórhoz. Szemere Bertalan belügyminiszter hamarosan kinevezte őt titkárává, ezen minőségében az új országgyűlés házszabályait, működési tervezetét nagy részben ő dolgozta ki. A szabadságharc idején nemcsak Szemere titkára, hanem két ízben kormánybiztos is volt.
Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának is munkatársa volt; 1848. december 1-jén megalapította, illetve szerkesztette a Jövő című radikális napilapot, melynek szerkesztője volt, s melyben a legszélsőbb baloldal híveinek kívánt szócsöve lenni. E lap azonban, melyből december 28-áig 32 szám jelent meg, Windischgrätznek Pestre történt bevonulása előtt megszűnt. A magyar kormány ugyanis Debrecenbe akarta áttenni székhelyét, s Ábrányit küldték előre, mint teljhatalmú biztost, hogy intézkedjék az országgyűlés és hivatalok elhelyezése felől. Debrecenből újra Pestre küldték őt Irányival, mint kormánybiztost. Itt tartózkodott az egész ostrom alatt.
Később visszatért Debrecenbe, de már ekkor a sok nyugtalanság, munka, gond folytonos ingerültség, roppant erőfeszítés megrongálta egészségét. Követni akarta ugyan a kormányt Szegedre is, de súlyosan megbetegedett, s emiatt kénytelen volt Nagyváradon maradni; itt feküdt betegen, míg a magyar kormány Aradra vonult.
A világosi fegyverletétel után édesapjához menekült, kinek közbenjárására, betegsége miatt menlevélhez jutott és így büntetlenséget kapott.
A forradalom után visszavonultan élt Ábrányban, míg feleségének – ki ez idő alatt egyetlen leányukkal Pesten tartózkodott – váratlan halála ki nem mozdította csendes elvonultságából. E gyászhír mélyen hatott lelkére, s a fővárosba sietett Kornél fivéréhez. Nem sokkal élte túl nejét, három havi betegeskedés után meghalt. Életének utolsó hónapjait tüdőbaja miatt teljes visszavonultságban töltötte.
Hegedüs Géza szerint olyan költő és újságíró volt, aki „a legforradalmibb szellemek közé tartozott”, rövid életművében egyesítette Victor Hugo színes romantikáját Petőfi népiességével, a forradalom idején fontos politikai és publicisztikai szerepe volt, s a bukás után csak azért mellőzték elfogatását, mert tüdőbajban haldoklott, s nemsokára meg is halt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81br%C3%A1nyi_Emil_(politikus)
Be First to Comment