ADY ENDRE

ADY ENDRE

Az Értől az Óceánig
 

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Óceánig hordják a habját.
 

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Óceánt mégis elérem.
 

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Óceánba.

Egy szatmári faluban, Érmindszenten, elszegényedett nemesi családban született. Az ilyen elszegényedett nemesi családokat nevezték „hét szilvafás” nemeseknek. Édesapja kisparaszti gazdálkodó, édesanyja  református lelkipásztorok leszármazottja volt. Egy öccse volt, Ady Lajos  aki magyar-latin szakos tanárként ábrándos nyelvészkedéssel nevüket Ond vezér nevéből eredeztette. 

Veleszületett testi adottságai: Ady több átlagostól eltérő testi adottsággal jött a világra. Mindkét kezén hatujjúsággal született. Sokujjúságát később a költő a kiválasztottság táltosjeleként értékelte, és ez a közvéleményben is misztikumként lengte körül.

Gyermekkor: Tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte.

Az elemi befejeztével, 1888-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. Később a zilahi református kollégium diákja volt. A liberális szellemű zilahi iskola a szigorú szerzetesi iskolából kikerülve a szabadságot jelentette számára.

Érmindszent, Ady Endre szülőháza

Életútja: Édesapja a lecsúszott család újbóli felemelkedésének lehetőségét, a leendő szolgabírót látta fiában, ezért beíratták a debreceni jogakadémiára. A várost nem sikerült megszeretnie… az előadásokat hanyagul látogatta, sokkal jobban érdekelték a lapok. Előbb a Debreczeni Hírlap, majd 1899-től a ’48-as érzelmű, függetlenségi párti Debreczen című folyóirat „hivatásos” munkatársa lett. A soron következő félévre már be sem iratkozott, ezzel vége szakadt jogegyetemi tanulmányainak. Ugyanebben az évben megjelent első verseskötete, Versek címmel, de nem volt sikere.

1899 végén Nagyváradra ment, ahol gazdag kulturális élet folyt ekkor. 1900. január elején a kormánypárti Szabadságnak lett a belső munkatársa: ekkor ez volt Nagyvárad legtekintélyesebb lapja. A társadalmi igazságtalanságról és a munkásnyomorról írt kritikus cikke 1901-ben jelent meg Egy kis séta címmel. A kritikus hangú jegyzet néhány katolikus pap dőzsölő életvitelét ostorozta, valójában a klérust minősítette vele. Az egyház feljelentette rágalmazásért, Ady pedig 3 nap fogház és 10 korona büntetést kapott érte. Nagyváradi Napló újságírója lett.

Jó újságíróvá vált, prózai stílusa itt fejlődött ki. Ady Nagyváradon bohém éjszakai életet élt, ehhez a városhoz kötődik az a végzetes szerelmi viszony is, amelynek következtében először elkapta a szifiliszt: erről a Mihályi Rozália csókja című novellájában írt.

Életében az áttörést 1903 augusztusa hozta el: ekkor ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt és látogatóba jött haza. Léda (Ady így nevezte őt el) lett a múzsája.

Lírai kibontakozásában Léda iránti szerelme és nála tett párizsi látogatásai segítették. A Léda-kapcsolat 9 évig tartott: 1903-tól 1912-ig. Léda nyelveket beszélő, művelt asszony volt, ő ismertette meg Adyt a francia szimbolisták, pl. Baudelaire költészetével. Szenvedélyes, nagy szerelem volt ez, két nagyon erős személyiség találkozása. Kapcsolatuk 1912-re megromlott. Ady  Nyugatban publikált Elbocsátó szép üzenet című versével végleg szakított Lédával.                          

Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Első, egy évig tartó párizsi útja után az ellenzéki Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg a tollából.

1906-ban megjelent harmadik verskötete Új versek címmel – ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi.

1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa. 

1908-ban Nagyváradon  A Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt. Egy antológiát jelentettek meg Ady költeményeivel, valamint Babits Mihály, Balázs Béla,  Juhász Gyula és más fiatal modernek  műveivel. Ezeket a verseket rosszallással és értetlenséggel fogadták. A magyar olvasók többsége még a konzervatív, népnemzeti (Petőfi, Arany) költészethez volt szokva. A fiatalok alkotásait sokszor hazafiatlannak, erkölcstelennek tartották.

A Nyugat kétségtelenül a magyar irodalom legfontosabb folyóirata, melynek Ady nemcsak szerkesztője volt, hanem szimbóluma is. Mivel a Nyugatban nem jelentek meg politikai cikkek, írt más lapokba is (például: Népszava, Világ). Keményen kritizálta a politikai helyzetet. Látta, mennyire elmaradt Magyarország a fejlett országoktól, sokszor bírálta a feudális mentalitást, az uram-bátyám korrupciót. A polgári demokrácia híve volt.

A Lédával való szakítása után többnyire csak alkalmi nőkapcsolatai voltak.  1914-ben találkozott az akkor 20 éves Boncza Bertával, akivel évek óta levelezett. Berta első levelét egy svájci intézetből írta Adynak. 

1915-ben, a lány apjának beleegyezése nélkül összeházasodtak. Verseiben Csinszkának nevezte Bertát. Csucsán, a Boncza-kastélyban laktak. (Erdély, Királyhágó) 1916-ban, az első világháború alatt innen látta, hogyan űznek ki a románok magyarokat Erdélyből. Goga Octavian, román költőnek és politikusnak ekkor írta híres levelét, amelyben felhívja figyelmét, hogy nekik, a költőknek, írástudóknak nem szabad részt venni  a nacionalista uszításban.

(Korábban Ady volt az, aki a nemzetiségi „bujtogatásért” börtönre ítélt Goga mellett kiállt! Goga Octavian fordította le románra Az ember tragédiáját. Később ő vette meg a csucsai kastélyt, ahol most az ő és Ady emlékkiállítása látható.)

Az első világháború kitörését nemzeti tragédiaként élte meg; ez idő alatt nem közölt írásokat. Négy év hallgatás után, 1918-ban jelent meg újabb verseskötete, A halottak élén cím alatt.

Az őszirózsás forradalom után megalakult Tanácsköztársaság a forradalmi versei miatt megpróbálta saját költőjének tekinteni. Ady ettől igyekezett elhatárolni magát.

1918 novemberében kisebb szélütést kapott. Ettől kezdve beszéde szaggatottá vált, de elméje tiszta maradt. Később megkapta a spanyolnáthát, tüdőgyulladását a Liget Szanatóriumban kezelték. Két hete ápolták, amikor egy reggel hirtelen meghalt (1919. január 27-én, 41 évesen).

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ady_Endre