PJOTR KROPOTKIN

PJOTR KROPOTKIN

„Egyre nyilvánvalóbb, hogy új életre van szükség. Az emberek többségének mindennapi életét szabályozó kialakult erkölcsi normák többé nem bizonyulnak elégségesnek. Amit korábban az emberek igazságosnak tartottak, azt most kiáltó igazságtalanságnak érzik. A tegnapi erkölcsöt ma felháborító erkölcstelenségnek tartják. Az új eszmék és a régi tradíciók közötti konfliktus fellángol a társadalom minden osztályában, minden lehetséges környezetben, sőt még a családon belül is. A fiú küzd az apja ellen, s számára minden felháborító, amit az apa egész életében természetesnek tartott; a leány lázad az elvek ellen, amelyet anyja hosszú tapasztalatok alapján szűrt le. A népi lelkiismeret naponta háborodik föl a kiváltságosok és ráérősök köreiben naponta tenyésző botrányokon, a bűnökön, amelyeket az erősebbek törvénye nevében, vagy azért követnek el, hogy kiváltságaikat megőrizzék. Azok, akik az igazság győzelmét áhítozzák, akik az új eszméket a gyakorlatban szeretnék alkalmazni, kénytelenek hamarosan rádöbbenni, hogy nemeslelkű, emberbaráti és újjáteremtő eszméik egy ilyen felépítésű társadalomban nem valósíthatók meg. Felismerik, hogy szükség van egy forradalmi forgószélre, amely elsodorja mindezt a rothadást, leheletével felpezsdíti a renyhe szíveket és elhozza az emberiségnek az odaadás, az önmegtartóztatás és a hősiesség szellemét, ami nélkül a társadalom a lealacsonyodás és hitványság útján a teljes szétesés állapotába jut.” (Pjotr Kropotkin: A  lázadás szelleme)

Pjotr Alekszejevics Kropotkin (Moszkva, 1842. december 9. – Dmitrov, 1921. február 8.) orosz herceg, anarchista, földrajztudós, a darwini evolúciós elmélet kihívója (kölcsönös segítség mint természettörvény).

A cárizmus ellen lázadó radikális értelmiségiként hamar bebörtönözték, de sikerült nyugatra szöknie, s rövidesen az anarchista mozgalom vezetője lett. Kropotkin volt az anarchokommunizmus megalapítója. Nézetei szerint az államhatalom a kényszer és erőszak megtestesítője, pedig a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társulások nemcsak lehetségesek, de evolúciós szempontból magasabb rendűek is. Olyan decentralizált társadalom volt az eszmeképe, amelyben önálló kommunák egyesítik a városi civilizáció és tudományos alapú mezőgazdaság előnyeit.

A termelőeszközök közös tulajdonán nyugvó szolidáris közösségek híve volt, és nézeteit igyekezett az evolúció elméletével is tudományosan alátámasztani. Az általa ideálisnak tartott társadalom előképét a középkori városállamokban vélte felfedezni, amelyek hosszú időn át komoly önállóságra tudtak szert tenni. Az anarchista értelmiségiek feladata szerinte a forradalmi eszmék terjesztése a fennálló uralmi rend ellen, de nem gondolkodott önálló politikai szervezetben. Az 1917-es októberi orosz forradalom után visszatért Oroszországba, de csalódva a bolsevik rendszerben, visszavonult a politikától.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pjotr_Alekszejevics_Kropotkin

„De mit mondhatunk a kölcsönös segítségnyújtás evolúciójáról 91 évvel Kropotkin halála után? Visszatekintve tudjuk persze, hogy a kutató vétett hibákat. Tévedés volt Lamarck tanait bevonni elméletébe, ez azonban egy olyan melléfogás, amelyet a korban többen elkövettek, köztük maga Darwin is. Arra kérdésre viszont, hogy az állatok képesek-e empátiára, a mai napig nem tudjuk a választ. Valószínűsíthetően vannak olyan fajok, amelyek igen, de erről egyelőre nem lehet biztosat mondani. Kropotkin legnagyobb, máig ható jelentősége abban volt, hogy megkérdőjelezte a darwini evolúciós elméletben a versengésnek és a legerősebb túlélésének minden mást felülíró szerepét. Manapság, amikor évente több száz tanulmány jelenik meg a nem emberi fajok egyedei közti kooperációról, ezen munkák írói számára Kropotkin nem véletlenül számít a tudományterület prófétájának, aki fényévekkel előzte meg korát.”

az-orosz-anarchista-aki-atirta-az-evoluciot