ÖDÖN von HORVÁTH

Ödön von Horváth, eredeti nevén Edmund Josef von Horváth (Fiume, 1901. december 9. – Párizs, 1938. június 1.) osztrák-magyar drámaíró, elbeszélő.

A szlavóniai horvát származású osztrák-magyar diplomata, dr. Ödön Josef von Horváth és Maria Hermine Prehnal fiaként született, Fiume mellett. 1902-ben a család Belgrádba, majd 1908-ban Budapestre költözött, ahol általános iskolában, majd az Érseki Katolikus Gimnáziumban tanult. A gyermeket házitanító is oktatta a magyar nyelvre. 1913-ban követte apját Münchenbe, ekkor tanult meg németül is.

1923 után már íróként dolgozott Berlinben és a bajorországi Murnau am Staffelsee-ben. Az 1933 és 1938 között zajló náci megtorlások hatására 1938 márciusában Bécsből – Budapesten és Fiumén keresztül – Párizsba emigrált.

Darabjait a bécsi színház hagyományainak követőjeként írta. Radikális szociálkritikát gyakorolt, és főleg a nők mint áldozatok szerepe tartozott fő témái közé. Kései regényeiben (Jugend ohne Gott [1937] és Ein Kind unserer Zeit [1938]) a fasizmus témáját dolgozta fel.

Közeli barátságban állt Egon Friedell híres színész-történésszel, aki öngyilkossága előtt pár nappal levelében azt írta Horváthnak: „Bármikor kész vagyok távozni. Minden értelemben.”

Párizsban halt meg 1938-ban, a Champs-Élysées-n egy viharban rázuhanó faágtól szenvedett halálos balesetet. A párizsi Saint-Ouen temetőben temették el, majd 1988-ban, halálának 50. évfordulóján, hamvait Bécsbe vitték és a Heiligenstädter Friedhof temetőben helyezték el.

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96d%C3%B6n_von_Horv%C3%A1th