VASS JUDIT
KEZDETBEN
volt a kert,
valami nagy, asszonyi meleg.
Rágyújtott,
aztán tollat fogott, ecsetet.
Szép lassan kinőtte szerepét,
szövőgyárak ködét és göthös ablakát,
csak fonta tovább a holdat.
Most kódot ír és homunkuluszt
termékeny programoknak.
Kezén a finom erezet
repedt és boros poharak csendje.
Bölcsek és poéták kimódolt önszerelme
a tükörbe csak néha és szorongva néz,
mellet nagyobbít −
arca már csupa varrat.
Hol-nem-volt kerteken
legyilkolt vágyak vijjogva tarolnak.
Az asszony bekeríti házát:
csak maradj magadnak.
Be First to Comment