BJULI

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

BJuli

Két perccel a becsöngetés előtt odajön hozzám:

─ Van gyufád?

─ Persze ─ mondom, és már adom is.

─ Vegyél ki négy szálat, kettőt adj nekem!

Kicsit ideges vagyok, nem szeretek késni az óráról. Odaadok neki két szálat.

─ Most pedig csinálj mindent pontosan úgy, ahogyan én! Az egyik gyufát függőlegesen felállítja, a másikat T alakban keresztbe teszi rá. Próbálom, de összedől. Közben jelzőcsengő.

─ Nyugi! Kezdd elölről!

Újra felállítom a gyufákat, most nagyon koncentrálok, remegve tartom őket.

─ Na, most figyelj! Szépen, lassan felemeljük a jobb lábunkat. Úgy teszek. Ott állunk az asztalnál a T-t formázó gyufákkal, felemelt lábbal. Rám néz:

─ Ugye, most pont olyan, mintha rollereznénk?

Nem tudom abbahagyni a röhögést, nem tudom elkezdeni az órámat. A kölykök nagyon élvezik ─ én meg csak vihogok.

BJuli. Ragyogó tanár, ragyogó ember. Ahogy mondani szokás, ha nem lenne, ki kellene találni. Kicsi, cuddley, ahogy az angol mondja. Mindenkiről megértéssel, szeretettel beszél a maga okos-halk hangján. Állítja, hogy egyszer üvöltött órán. Sci-fi.

Életem nagy nevetései többek között hozzá kapcsolódnak. Egy beszélgetés során kitört belőlem a népnevelő, és hosszasan értekezni kezdtem a környezetvédelemről. Hogy én nem mosogatok folyóvízben…stb…stb.

A többiek már szemmel láthatóan unják a kioktatást. Kérdezem Julit:

─ Miért, te folyóvízben mosogatsz?

─ Hülye vagy? Persze. Könyékig habban.

Azóta igyekszem nem komolykodni, ha bulizunk.

MI oroszosok nagyon összetartottunk. Havonta egyszer átmentünk a Kanizsába mulatni, lazítani. Juli kicsit késett. A pincér máris suhan:

─ Korsó sör a hölgynek?

─ Ááá, nem. Vezetek. Egy vodkát kérek.

Boldog szülinapot, Juli! Jó egészséget, rendíthetetlen humorérzéket! Köszönök mindent! 😊