LOVIK KÁROLY

Lovik Károly: A néma bűn (novellarészlet)

A kis vidéki kávéházban öt katonatiszt szórakozott. Ketten biliárdot játszottak, ketten a foltos márványasztalnak támaszkodva a lökéseken mulattak, az ötödik, egy körszakállas, nehézkes ezredorvos a sarokban ült, és az étlapokat nézegette. Kellemetlen, falusi nyári este volt, a szomszéd söröskertből tamburaszó és kancsózörgés hallatszott át, a bal oldali pékműhelyből káromkodás és feleselés. Az apró helyiségre csöpögős olajlámpa vetett fényt; a biliárdasztalra csak kevés világosság esett, a padmalyra annál több: nagy legyek mászkáltak a kopott vakolaton. A játék, melyet egy hosszú lábú, szarvasbőr nadrágos főhadnagy meg egy tejfölösszájú, pirospozsgás fiatal hadnagy folytattak, unalmassá kezdett válni. Az egyik kibicelő tiszt ásított, a másik az aprópénzt csörgette zsebében. Már két hete voltak az állomáson, s alig várták, hogy továbbmenjenek.

Ebben a percben kinyílt az ajtó, s egy alacsony, vászonruhás ember lépett be rajta. A hosszú lábú tiszt mulatságosan csücsörítette össze ajkát, s letette a dákót. A fiatal hadnagy is nehezen bírta mosolygását visszatartani, és ravaszan sunyítva a pénztáros kisasszonyhoz ment, a többiek pedig jókedvű leereszkedéssel néztek a vászonruhásra…

A tisztek mindenféle tréfát engedtek meg maguknak vele szemben. Így megtörtént, hogy a felöltőjét nehéz kövekkel tömették meg, hogy az esernyőjébe egeret rejtettek, vagy a kalapját papírral tömték ki, s bebizonyították neki, hogy a feje a tejivástól rohamosan dagad. Elhitették vele, hogy a másfél órára fekvő vasúti állomáson a tehervonat kiszaladt a sínekből, és a falu végéig futott, avagy pezsgőport tettek a poharába, s mikor Burián vizet töltött, az méternyi magasságra szökött fel…”

LOVIK KÁROLY MŰVEI

http://mek.oszk.hu/02300/02315/02315.htm

LOVIK KÁROLY

„Életformája, életvitele szerint arisztokrata körökben forgolódó, előkelő klubokban otthonos úriember volt, magamagát mindig is elsősorban lótenyésztőnek, versenylovak és vadászkutyák szakemberének mondotta. És az is volt, sőt világhíresség ezen a téren. … valamennyien azonnal Mr. Charles Lovik nevét említik, aki az úrlovaskörökben világhíres Tornyay-istálló szakmai vezetője, maga is nemzetközi hírű lovas, a lovak élettanával foglalkozó „hippológia” tudományának az angol Bruce Lowe mellett legelismertebb világtekintélye…

Ez a „kifogástalan úriember”, ez a legangolabb „clubtagok” szerint is igazi „gentleman” volt az egyik álarca. Hiszen közben lelkes és tevékeny szabadkőműves volt, szabadkőműves-gyűlések hatásos szónoka…

Az első igazán szép és méltó méltatásokat Csehovról ő írta magyarul. Kétségtelen, hogy hamar kibontakozó írói tehetségére Mikszáth is hatott, de ennél is erősebb Turgenyevé, Csehové és francia olvasmányaiból Maupassant-é. Lovik Mikszáthon keresztül kapcsolódik a magyar elbeszélő hagyományhoz, a nyelvi ízekhez, korábban még a fiatalabb Mikszáthtól sem idegen romantikus és idillikus ábrázolásmódhoz. …

De első regénye, a Doktor Pogány, amely egy orvosnő reménytelen küzdelméről szól a női lét és munka társadalmi megbecsüléséért, egy vérbeli kritikai realista erényeit és kibontakoztatható nagyobb lehetőségeit ígéri. Ezt a kritikai hangot azonban csak utolsó regénye, A kertelő agár folytatja. Ez már igazán az úri osztály kritikai ábrázolása, és sokkal több rokon vonást mutat Turgenyev hangulatos bánatával, természetleírásaival, mint Mikszáthtal.” (Hegedűs Géza)

http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/lovik.htm

Vigh Péter: Szabadkőműves (és) hívő

http://www.kommentar.info.hu/iras/2013_2/szabadkomuves_es_hivo_