PORHŰ

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

PORHŰ

Porhű, azaz anakronisztikus iskolarendszerünk, tantervünk már csak porhüvelye a valaha felzárkózó törekvéseknek.

A diák magában puffogva, vagy kibeszélve lázadozik a rá zúduló lexikális tudás ellen. Ha a magyarról van szó, csak egyetérteni tudok, de ezzel ki is merült a tudásom. Ha a diákra hallgatok, életszerűbb műveltség megközelítést alkalmazok, de mi lesz, ha az érettségi után megkérdezi (mert megkérdezi), hogy miért nem tanítottam meg ezt vagy azt? Persze, csak azért kérdezi, mert esetleg pontot veszít a felvételin.

Mintha mindenki elfeledkezett volna arról, hogy a tanárok bérrendezésén túl, a tananyagreformot is követeltük. Az iskola és az élet harmonizálását.

Cigizek az iskola előtt, amikor elém pattan Enikő és férje, aki perzsa, egyébként Dániában élnek, és dánul beszélnek egymással. Kérdezem, milyen Dániában. „Élhető” – mondja Enikó, majd nevetve meséli, hogy még mindig emlékszik Hamlet nagymonológjára angolul, és nem felejtette el az angolórán belézsibbasztott kifejezéseket. Öröm az ürömben.

Olvasom, hogy 3 féléves képzéssel bármilyen szakos tanár lehet valaki, ha van akármilyen BA-ja.

Ne tovább!

J’accuse!

Mindenkit, aki a jelenlegi rendszer fenntartásához hozzájárul, vagy levezérli. Könnyű nekem, nyugdíjas vagyok. (Nem könnyű, ha „világizzása hőmérsékletem.”

Tahotaaia, Tahótája leszünk.